2012. október 29., hétfő

Vénasszonyok nyarának vacsorája



Ezzel a szoliddal búcsúztattuk az idei teraszvacsorákat. Nem most volt. A néhány napos vénasszonyok nyarának egyik késő délutánján. Az alkalomhoz illendőnek éreztem, hogy ekkor bontsuk ki Takács Lajos Sauvignon blanc 2008-asát. Őszintén, mint afféle boros Harpagon először minden porcikám tiltakozott ellene, okkal, utolsó palack az évjáratból. Istenem, megisszuk, hogy fog ez hiányozni, ha hétvégén lemegyek a pincébe és szemrevételezem kincseimet. De eszembe jutott a hollóvári remetétől hallott hetyke tanács, miszerint „a bor arra való, hogy megigyuk”.  Sok minden mást is mondott azon a nyári borkóstolón, amit feleségem és barátaim jeles születésnapomra szerveztek, de ebben is fösvény leszek, majd megírom, egyszer. Az eddigiekből kiderülhetett, én nem ígérhetek elfogulatlanságot. Őszinte rajongója vagyok a Hollóvár boroknak, mindannak, amit a borász a borkészítésben képvisel. Szóval, a bor színe aranysárga, visszafogott virágillatokkal, krémes testtel, jó savakkal, milyen lenne, ha nem ásványos, bizsergető lecsengéssel. Élvezett inni. Szép, mélabús, merengő gondolatokkal, szemben a naplementével, a változó alkonyi égbolton a Nyugat-Európába tartó esti utasszállító gépek kondenzcsíkjaival.   Az asztalon egyébként francia felvágottak, katalán bagettek és magyar zöldfélék voltak.

2012. október 27., szombat

Hirtelen halvacsora látóhegyi borral



A Látóhegyről messzire látni, egészen a messzi dombok hajlatában a szentmiklósi szőlőültetvényekig, ahol elképesztő mennyiségben, de visszafogottabb palackszámmal is „termelik” a  bort a különböző pincészetek. Itt, a feleségem családjának dűlőjében mindenki gazdabort készít, verejtékes munkával, legalább százéves recept szerint, attól eltérni nemigen lehet. Öreg tőkéken viszonylag sok fürt szőlő, van abban minden fajta, de szerencsére Márton gazda gondosságának, a megöröklött tapasztalatoknak, a 2010-es ház bora, a korábbi egyenletes évjáratokhoz képest is kiemelkedőre sikeredett. Szerény részem nekem is van a metszésben, meg a szüretben. Hordóban forrta ki magát, aztán újholdkor fejtették át tartályba. Határozottan gyümölcsös illatok és ízek, a savakkal sem kell szégyenkezni, az alkohol is arányos, szóval, kellemes vele a poharazgatás. Nem szólva arról, hogy fröccsnek sem utolsó. Megéheztem, gyors vacsorának kibontottam egy tonhalkonzervet, kiborítottam a tányérra, köré egy kis fekete olívabogyót szórtam, néhány olívaolajban ázott, aszalt paradicsommal. Megöntöztem plusz olívaolajjal, só, bors, meghintettem a teraszról apróra vágott fokhagymás snidlinggel, téptem rá bazsalikomot. Friss katalán bagettel mennyeinek tűnt. Hozzá a Látóhegyi Messzelátó 2010 három hajtással. Végül is a dolgok nagyon egyszerűek, csak érezz rá, haver.

2012. október 24., szerda

A kakas és a pinot noir találkozása az asztalon



Kedves barátaink kitettek magukért, kakast sütöttek, almával, sütőtökkel, sült krumplival, néhány szál rozmaringgal. Nagyon barátságos képet mutatott a serpenyő. Nem volt mit tenni, nekiláttunk az estebédnek. Hozzá még mindig a hiperes készletből, egy Finest Bourgogne 2010-ből, ami nem más, mint egy alap pinot noir francia honból. Nem okozott csalódást, sőt, igen csak beváltotta a róla olvasott reményeket. Mert ahogy írva vagyon, ez az „őshazából” való egyszerű fajta. Egy szónak is száz a vége, nekünk is ízlett, friss, üde bor, gyümölcsös ízekkel, kellemes fűszerességgel, élénk, de nem bántó savakkal. A bor elfogyott, a kakasból még bőven maradt.

2012. október 22., hétfő

Köveskáli kanyargós Genováig


Nem földrajzilag, hanem gasztronómiailag került közel egymás a Káli-medencei kistelepülés és a liguriai nagyváros. Azt mondják, hogy az itt élő itáliaiak étkezési szokásai különböznek az általunk ismert olasztól. Nem divat a pizza és a tészta, viszont sok zöldséget és halat esznek. Nekik (és nekünk is) egyik kedvencük a padlizsán. Mi eddig főleg a szabadtéren megsütött törökparadicsomból készült krémet forszíroztuk, amiből a kertünknek és a lányok szorgalmának köszönhetően több zacskó félkész porció jut mindig a mélyhűtőbe. De most az egyik este gyors meleg vacsorát óhajtottunk, találtunk egy termetesebb, de üde padlizsánt, úgyhogy genovai módra ujjnyi vastag szeletekre vágtuk, és az előkészítés után, forró olívaolajon mindkét felét elősütöttük. A télire eltett paradicsomléből lett a szósz, hagyma, fokhagyma, só, bors, a teraszról, oregano és bazsalikom levelek. Türelmes, lassú főzéssel sűrítettük.  A felét a jénai aljára öntöttük, padlizsánszeletek, újabb szószréteg, majd megint padlizsán. Tetejére mozzarella és a reszelt parmezán, aztán félórára a sütőbe. Tálalás után nem sok marad belőle. Ehhez kerestem bort, és megtaláltam a nyaralásból hozott Pálffy Gyula Tramini 2010 –eset Köveskálról. Személyesen vettük a borásztól a háznál. A szőlők a vulkánikus eredetű Fekete-hegy déli lejtőin Kishegy, Cserekút, Kisgyepű és Csákvölgy dűlőiben fekszenek. Nekünk eddig minden kóstolt bora, rozé, pinot noir, olaszrizling bejött.  Szóval, ezt a traminit kortyolgattuk a genovai padlizsánhoz, ahogy a többiben, úgy ebben sem csalatkoztunk. Jellegzetes finom illata van, a fajta szerinti rózsás, egzotikus gyümölcsökkel, ízében virágos, könnyedén mézes, muskotályos, ezzel együtt száraz fehér. Fogyott is rendesen, úgyhogy tényleg kiderült Köveskál nincs is olyan messze Genovától. Vagy fordítva?

2012. október 21., vasárnap

Hipersebességgel vissza Szicíliába


Ahogy első bejegyzésemben jeleztem, családi körben osztatlan sikert aratott a tecsós szicíliai fehér, Finest Vermentino Sicilia IGT 2010. Azt is írtam, ha arra járok, simán megkockáztatom újra azt a kilencszáz forintot. Megtettem a tétet, a palack illő alkalomra várt, ami viszonylag hamar elérkezett egy baráti meghívás formájában. Behűtöttük, vittük és megittuk. Ennyi a történet azzal a kiegészítéssel, hogy most sem okozott csalódást. Vonzó illatokkal, kellemesen krémes testtel, üdítő savakkal segítette a kvaterkázást, amihez később még egy tepsi sütőtök társult. Szóval, ettől kezdve azért más volt a bor fekvése, de egyáltalán nem nevezném kényelmetlennek. Azt olvasom, hogy a Vermentino mediterrán fehér borszőlő elsősorban Dél-Európában, többek között Délkelet-Franciaországban, Korzikán, Szardínián, és ezek szerint Szicíliában terem. A folytatásból azt is megtudom, sokan úgy gondolják, hogy ez a spanyol eredetű szőlő leginkább Liguriához kapcsolódik, ahol jól ismerik a Pigato-t a Riviera Ligure di Ponente-t. Hát, én nem, de szívesen elmennék ismerkedni egy-két palackkal a Ligur tengerhez.

A nyári készletek felszámolása


Ha kinézek az ablakon, azt látom, szakad az eső. Nem baj, ígérik, lesz még jó idő. Bízzunk benne, ahogy hajdan a Led Zeppelin nyomta, Good Times Bad Times. Mindenesetre érdemes megkeresni az elfekvő rozés palackokat, mert akárhogy is lesz, benne vagyunk az őszben, a rozét meg állítólag nyáron kell inni. Muszáj felszámolni a készleteket. Egyik nap a kertből hazahozott sárga és toszkán cukkinik csíkjait forgattuk meg a lepirított szalonnazsíron, ebbe még öntöttünk egy kis olívaolajt, só, fokhagyma, friss oregano, őrölt bors került a tejszínes mártásba, és az egészet jól elkeverjük a pennével. Halkan megsúgom, jobb bort érdemelt volna, de ahogy előbb vázoltam, a feladat adott volt. Ezt a 2011-es Konyári Rosét most túl buborékosnak és kénesnek találtam, de egy más alkalommal, nem voltak ilyen aggályaim. Egyébként illata málnás, íze gyümölcsös, savakkal szépen támogatott, és azért hatása is van. Mégsem. No, mindegy, kötelességből megittuk, és jól aludtunk.

2012. október 20., szombat

A konyhába is beszökött az ősz


Felástuk répáért, zöldségért a kertet, szép lett mind a kettő, a paszternákot még hagytuk, hadd erősödjenek. Én ettől kezdve gyúrni kezdek, mert ha nem lesz elég puha a föld, akkor a tavalyi rémálom éled újjá, miszerint ásónyéltörés fenyegetett a megtermett zöldségféle felszedésekor. Teszem hozzá, még így is megérte, mert remekül pótolta a tavaly meglehetősen satnya zöldségtermést. Nem szólva arról, hogy a J.O. sztárszakács receptje szerint elkészített paszternákpüré nekünk is nagyon bevált a ropogósra sütött véres hurka mellé. De ne szaladjunk ennyire előre, mert a komoly fizikai munka mellett, mint a répa és zöldség felszedése, jutott más finomságok begyűjtésére is, így aztán az esti előétel tempura lett, fodros kellevél, brokkoli, meg a fene tudja mi minden. Maradjunk annyiban, nagy sikert aratott a vendégek körében is. Ezután tortilla következett, az előzetesen gyengéden bepácolt csirkemellel, jégsalátával, paradicsommal, hagymával. Természetesen, a fokhagymás, fűszeres öntet sem maradhatott ki az ügyesen összehajtogatott kukoricalepényből. Ehhez ittuk Bakó Ambrus 2011-es olaszrizlingjét Badacsonyból, s szerényen arra gondoltunk, ez az élet, a maga gyönyörűségében. Szóval, a bor mindannyiunk szerint passzolt a menühöz, de ki bánja, ha nem, finom volt. Azt mondják ez a bor kevésbé fajtajelleges, kétségtelen, nem iskolás változata az olaszrizlingnek. Nekem a színe aranysárga, melegen csillogó, egyszerre édes és sós, értelemszerűen bazaltos, telt, de a savak sem hiányoznak, lecsengése szépen elnyúlik, érzelmes gondolatokat indít el az emberben. Például, feltétlenül venni kéne még egy palackkal!

Még nyíltak a völgyben a kerti virágok

Még tartott a jó idő, amikor vendégségbe mentünk kerti partira. Nehogy puccos bulira gondoljunk. Házigazdánk nem sokkal érkezésünk előtt hagyta ott a kemencét, amiben kályhacsempéket gyárt szakmányban, s miután az olasz konyhát céloztuk meg, mediterrán slendriánsággal csapkodott a fazekakkal, serpenyőkkel a tűzhelynél.  Az udvaron terített asztalnál a Szlovákiából és kóborságából importált, enyhén mozgáskorlátozott Pajti kutya kerengett a sorban érkező macskákkal, Flepivel, Anyával, Költővel. Mi vittük az itáliai bort, a már emlegetett hiperes polcról ragadtunk ki az Ogio Primitivo IGT 2010 feliratú palackot. Az olcsó bor hazája Puglia régióban található, ami az Appennin-félsziget délkeleti részét, az „olasz csizma sarkát” foglalja el. Tanult blogger barátom elfogadhatónak ítélte a bort, egy angol blogger viszont jól ledorongolta. Nekünk a padlizsános, paradicsomos, fokhagymás, kellemesen zöldfűszeres tésztához ízlett. Gyümölcsösnek, könnyűnek, enyhén bizsergetőnek, behízelgőnek éreztük, szóval nagyon is fogyaszthatónak gondoltuk, ezért aztán jól megittuk. Nem egy nagy durranás, de ott és akkor rendben volt. A többi meg nem számít! Pláne úgy, hogy mire hazaértünk az első őszi hidegfront is megérkezett.   

2012. október 19., péntek

A sziklamászók bort kóstolnak



Mit tesz az élet és a véletlen, ahogy a bugyuta sláger mondja, három marcona sziklamászóval ültem asztalhoz bort kóstolni. Naná, én hívtam meg őket, köztük barátot, plusz testvérét, hozzá az ő fészekaljukból egy kedves vendéget. Valljuk be, szeretik a bort, tehát részt vettek már egy-két kóstolón, borfesztiválon. Három tételt választottam a vakkóstoláshoz. Heimann Birtokbor 2008 Sauska Cuvée 13 2011 és Weninger Válogatás 2008. Ez utóbbit ajándékba kaptam. Hiába kutakodtam a világhálón, csak a címkén lévő információk adtak némi tájékoztatást, mely szerint kékfrankos, syrah, pinot noir házasítást rejt a palack. Akkor már menjünk visszafelé, a Sauska-bor merlot, syrah, cabernet franc, cabernet sauvignon összetételű, Heimann bora pedig Cabernet francból, merlotból, kékfrankosból állt össze. Szóval, Sopron, Villány és Szekszárd feszült egymásnak, mi meg a boroknak, de előtte Pálffy Törökverő Rozéja 2011 volt a belövő bor. Persze,két-három órát dekantáltam a jelölteket, hogy aztán egybehangzóan megállapítsuk, biz'a gyümölcsös az illatuk, fűszeresek, bársonyos szép vörösek, itt-ott kellemes fanyarsággal, remekül ihatók, Ámbár tanár úr. Három kóstolókör után fordítottuk fel a lapokat, és meglepő összhang mutatkozott a véleményekben. A Sauska bort kicsit nyersnek találtuk, de ezt az évjárattal is magyarázhatjuk, viszont mellette könnyebbnek is mutatkozott a másik kettőhöz képest, azok hosszú lecsengéssel testesebbeknek, fineszesebbeknek bizonyultak. Ha Sauskát kell inni, akkor sem kergetik az embert asztal körül, de Wenniger és a Heimann borai jobban ízlettek nekünk. A hegymászó hármas Weninger tökismeretlen borát tuszkolta fel a képzeletbeli dobogó első fokára, én bátortalan ellenvetésekkel - Heimann javára - végül egyetértettem velük, de most itt megint kijelentem: szeretem és nagyra tartom Heimann Zoltán Birtokborát, punktum! Egyébként szalonnát, pityókás kenyeret, meg sajtokat faltunk borozgatás közben.

Repetitio est mater studiorum


Legyen elég annyi, ha valaki nem tudná, hogy a mángold olyasmi, mint a spenót, csak sokkal nagyobb levelű, húsos szára is felhasználható a főzéshez. Pirított szalonna zsírján pároljuk, utána tojás, reszelt parmezán, apróra vágott mozzarella, fokhagymás snidling, só, bors. Ez a massza kerül a lepénybe, aminek a tetejét, egy kis kreativitással még pirított fenyőmaggal is megszórjuk a sütés előtt. Az hiszem, nem kell szégyenkezni vele. Ehhez Bussay mester szürkebarátját isszuk a 2009-es folyamból. Megadta a módját, színre, illatra, ízre. Mélyarany, virágos, testes. A szürkebarátot tényleg nehezen tudom körbeírni, de hogy az igazán jó, nagyon finom bor készíthető belőle, azt ez az ismétlés is bizonyította. Pedig 15,5 az alkoholja, de ivás közben észre sem venni, utána már inkább, de kockázat nélkül nincs kóstolás. Hűha!

2012. október 18., csütörtök

Szokatlan páros a serpenyőben


Ha az ember késő este szörfözik a világhálón, attól még érhetik kellemes meglepetések. Talál egy receptet, elmorfondírozik rajta. Pár nap után kilopakodik a szőlőbe és a szüret elől megment két szép fürt otellot. A mélyhűtőből tepsibe dobja a véres hurkát, diónyi vaj a serpenyőbe, a lemosott, megszárított szőlőszemeket átmelegíti, a feldarabolt sült hurkával vegyíti kissé, egyéni kezdeményezéssel enyhén megszórja mandarinzsályával. A képen a zsömlék csak úgy el vannak a kosárban, mert egyikünk sem evett belőlük, viszont újra ittunk a tecsós sorból.  A vásárlásához inspirációt adó blogger nem túlzott, tényleg alkalmi vétel, ráadásul minimum nagyon finom. Cotes du Rhone Reserve 2009, ahogy szerzőnk írja: „egy tisztességes dél-róni szinte ajándékba”. Szóval, tényleg fűszeres, gyümölcsös, finoman bizsergető csersavval, nem súlyos, de telt korttyal, jóleső lecsengéssel, Nem’ tom milyen az igazi francia "dél-róni", de ugye, ennél sokkal jobb, tehát egy palackkal egyszercsak meg kell kockáztatni.

A szűz és a szürkebarát


Már az elején eláruljuk, hogy a szűz(pecsenye) dunántúli illetőségű, a szürkebarát pedig mátrai származék. Mi következik ebből? Gyakorlatilag semmi, de a terített asztalon mégis egymásra találtak. Felénk a szűzpecsenye inkább tüske névre hallgat, és hideg téli reggeleken, ha már ott tart a dolog, kiemelten megbecsült helye van a sonkák, szalonnák, húsok között a tőkén. Persze, mindenekelőtt fölszuratik, hogy kora délután kolbászhús dagassza, és hártyavékony fátyol terüljön rá. Aztán hosszú időt tölt el a mélyhűtőben, hogy méltó alkalom adódjon elfogyasztására. Melegen-hidegen enni secko jedno, mert mindkét állapotában meglehetős. Ez a tüske azonban szabályerősítő volt, mivel kivételként egészben megőriztetett. Aztán piros zománcos tepsiben sok zsírban, szalonnával bőven beborítva, fokhagymagerezdekkel, rozmaringszálakkal, egy-két póréhagyma darabbal süljön, párolódjon, piruljon. Hozzá főtt a kertből a cékla, aminek karikáit balzsamecettel ízesítettük. Ehhez ittuk a szürkebarátot, Szecskő Tamás 2009-es borát Ördöngős-tetőről. Kevésbé kikupálódott, nem borissza koromban ez a fajta Badacsonyt jelentette, ami ráadásul csakis magyarfajta lehet. Na, erre varrjunk most gombot! Merthogy a pinot gris-t sok helyen készítik a világban, de nekem most is csak hazai bor a szürkebarát. Bussay, Szászi, így hirtelen ez jut eszembe az emlékezetesebbek közül a Szecskő-féle mellé, ami ízgazdag és összetett bor. Nem azér', de szerintem ásványos, telten krémes kortyokkal, hosszan lecsengő zamatossággal, arányos savakkal. Egy szó, mint száz, nehéz eltenni a palackot másnapra.        

2012. október 17., szerda

Olasz csizma az asztalon



Este hajszálvékony pizzatésztát sütöttünk, bőséges paradicsomos, fokhagymás, oregános mártásra kerültek a cukkini szeletek, a rendliben erre olvadt a mozzarella, aztán jöhetett a fekete olajbogyó. Hozzá a tecsós szicíliai fehér, Finest Vermentino Sicilia IGT 2010. Vásárlási ötlet egy borblogról. Minerális, vibráló, testes jó bor, legalábbis három pohár után. Ma megittuk a szicíliai "maradékot", de előtte féldecivel megöntöztük a vajon, olívaolajon sült mozzarellás, bazsalikomos paradicsomszeleteket, ehhez is nagyon finom volt. Még egy palack kilencszáz forintért, irány a hiper. Egészen más, ugorjunk feljebb jó néhány grádiccsal. Takács Lajos hárslevelűjét dicséri a Somlói Borbolt a fészbukon, természetesen és gyorsan megosztottam. Hát, hogyne, Hollóvár forever! Holnap szüret a Látóhegyen, a hordókat Márton gazdával kimostuk, nekem piszok nehéz volt váltakozva lötyögtetni a hideg, meleg vizet. Egy 240-es, egy 100-as, egy 200-as várja mustot. Meglátjuk mennyi lesz. Szapuló, daráló,prés a helyén  A portugieser szinte édes, nem igen szokott az lenni. A 200-as tartály tele a 2010-essel, a maga falusi kategóriájában nagyon rendben, a 100-as tartályban a 2011-es, az nem annyira szép, de talán "még meglátjuk". A szüret után, a présház előtt Margit néni menüje: fasírt, kolbásszal töltött tüske, friss kenyér,kovászos uborka, a kertből paprika, paradicsom, itóka tetszés szerint, de inkább a "10-es" bor, és persze az elmaradhatatlan mákos-diós kalács. Kilencen-tízen leszünk, szóval az élet reményteli és szép.