2013. február 3., vasárnap

A hat mesterlövész cabernet franc


Csak sikerült összehozni egy kóstolót a fajtából, ami barátaink érdeme. Mint az is, hogy hat mesterlövész borász palackját sorakoztattak fel az asztalon, persze, előtte gondosan becsomagolták az üvegeket. Most akkor néhány szó a tapasztalatokról. Azt tudjuk, hogy világfajtáról van szó, amit talán honunk kivételével ritkán palackoznak önállóan. Szelídítik vele az erős kékszőlőből készült borokat, főleg az úgynevezett Bordeaux-i házasításokban használják erre a célra. Szerencsére, nálunk más irály is van, különösen igaz ez Szekszárdra és Villányra, de manapság már sokfelé, még a fehérboros vidékeken rászánják magukat a cabernet franc-ra, csak úgy magában. Nálunk csak Villány szélét érintettük a kóstolóval, de volt Dél-Balaton, Szekszárd, meg Füred környéke. Az évjáratok 2007-től 2009-ig terjedtek, öt marcona férfi és három szelíd hölgy emelgette a poharát, s próbálta a tízes skálán belőni a pontszámokat. Az illatot szinte mindenik hozta, ki jobban, ki kevésbé, színre már nagyobb volt a szórás, tán még fakóbb is akadt, de ezt fedje jótékony homály, mert később kiderült a társaság korábbi nagy kedvencét kéne felfednünk, az meg nem lenne szép dolog, éppen ebből kifolyólag. Erdei gyümölcsök, lágy, harmonikus savak, kellemesen bizsergető tanninok, talán így lehetne gyorsmérleget vonni a borokról. Természetesen, az egyetlen női borász nyert, teszem hozzá, régóta kedveljük borait, amit ittunk tőle, abban még nem csalatkoztunk. Mindenesetre a történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, mindegyik bor magas színvonalat képviselt. A kóstoló napján így raktuk sorba őket, zárójelben a pontszámok: 1. Iványi Zsófi 2007 Vokány (9), 2. Pósta Borház 2009 Szekszárd (9), 3. Légli Géza 2009 (8) Kislak, 4.-4. Sebestyén Csaba 2008 Szekszárd (7) – Ikon (Konyári János) Evangelista 2007 Balatonboglár (7), 5. ifj. Figula Mihály 2009 Balatonfüred (6). Itt vége, fuss el véle, de azért lesz folytatása.

2013. február 1., péntek

Vörösboros vacsora Villányból


Kedves barátaink megint kitettek magukért, marhanyakat hoztak a serpenyőbe a Vámház térről. Jó szaftosan, mindenféle finom fűszerekkel főtt, sült, párolódott, és ezt tetézték meg a köretnek készített sült töktallérok. Mindehhez magos lepényt sütöttek. Marokkói recept szerint, persze. Csak szuperlatívuszokban szabad szólni. Hozzá jött a villányi vörös, bevallhatjuk, nem túl gyakori ez közös vacsoráinkon. Mármint Villány. Lehet, túl sok boros blogot olvasunk. Na, mindegy, most Vylyan Montenuovo Cuvée 2008 került a pohárba. Hozta a sztenderdet, ahogy ígérte. Cabernet franc, merlot és syrah házasítás, élénk, gyümölcsös, tényleg „arany középút” a testesebb és a könnyedebb vörösök között. Szép struktúra, zamatos, harmonikus, arányos, jók a savak. Erősen itatja magát, különösen illett ehhez az ételhez. 

A változatosság kedvéért olaszrizling


Halványan szalmasárga szín, ha pohárba tölti az ember a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Olaszrizling 2011 -esét. Illata virágos, őszibarackos, ízében finom gyümölcsösség, élén k savakkal és a végén az elmaradhatatlan keserűmandula. Tudható a tartályos érlelés, nekem az ízvilága hajaz az újvilági fehérek stílusára, ami inkább letisztultságot jelent, mint bajt. Finom és jól iható csavarzáras bor. Az aktuális Pannon Bormustrán az ítészek a legjobb fehérek közé sorolták. Kis fejvakarás után bevallom, nekem túlságosan kimunkáltnak tűnt ehhez, én jobban szeretem testesebb olaszrizlingeket. Ehhez a spenótsalátához ittam, amire jutott avokádó is, mellé pedig egy kis sertéssült is. Így volt kerek a világ.