Tapas vacsora a hőségben

Sokak szerint nem helyes a kései vacsora, de a kánikulai napokban tán elnézhető, hogy a hispániaira vettük a figurát. Szóval, tapas, ami a gasztronómia lexikonok szerint a spanyol konyha egyik jellegzetessége. Azt írják, bármiből lehet tapas, amit kis adagokra fel lehet osztani. A biztonság kedvéért azért kerestem szakirodalmat, hogy tutira menjünk. A vörösborhoz nem volt kedvünk, így marad a fehér a Mátra lankáiról. Fussuk át a menüt, egzotikus fogása az édesköményes narancssaláta volt, sötét olajbogyókkal, reszelt narancshéjjal erősített olívaolajos, fűszeres mártással. Elárulom, hogy kellett bele egy gyenge újhagyma is szeletelve, amit Szép Ernő, hogy irodalmi műveltségemet fitogtassam, „gyöngyvirágként” rendelt a pincértől, ha megkívánta a múlt század fordulója táján a valamely budapesti vendéglőben. A paradicsomsaláta ebben az esetben mozzarellával készült, a bazsalikomlevelek sem maradtak el, apróra vágott fokhagyma is került bele, megöntözve bőségesen olívaolajjal, tetejére petrezselyemlevél repült. A harmadiknak fejtős babot pároltunk puhára, borsóval, zöldbabbal, újhagymával, fűszeres olívaolajjal leöntve, egyébként egyikről sem hiányzott a finom sózás, borstekerés.  Szecskő Tamás Julianna 2010-esét gondoltuk illendőnek az asztalra, félédes, virágosan gazdag illatú királyleányka, a jól sikerült német, osztrák borokra hajaz, ha akarjuk hasonlítani valamihez is, mert tán fölösleges. Megáll ez magában, mint a cövek, gyümölcsös, ahogy az igazi nagyokat, ezt is szép savak támogatják. Így lesz még vibrálóbb, izgalmas zamatos az ízvilága. Kategóriájában a legjobbak között a helye.

Nyári ebéd fröccsel

Eltűntem kis időre innen, de nem vesztem el, úgyhogy a blog nem kering magányos szatellitként a világhálón, hanem folytatja kijelölt pályáját. Ételekkel, borokkal és összevissza mindenféle szövegekkel kedvem és időm szerint. Na, ez a szabadság, de legalábbis a látszata. Ennyi, stílszerűen kocsmai filozófálás után, szolid brokkoli tortaszelet kapott helyet a tányéron, egy kis szaftos tarjával, melléjük a teraszról csipegettem a balkonkertből néhány zöld-fűszert. A paradicsom a brokkoli tortához kötelező, ámbár, ha ínyencek vagyunk, akkor szezonálisan körteszeletekkel az igazi.  A töltelék nem bonyolult dolog, megpároljuk a brokkolit, ízlés és lehetőség szerint reszelt sajt, tejföl, tojás, ízesítés szerecsendió, őrölt bors és só. Mi gyári leveles tésztaalapot használunk, megjegyzem a sütés előtt a tetejére sem árt a reszelt sajt. Volt még ott vegyes fehér a baji hegyről, gondoltam, a nagy melegben fröccs dukál. Nem tévedtem. A Wikipédia ezt írja a fröccs legendájáról: 1842. október 5-én Fáy András a fóti pincéjébe hívta szüretre Vörösmartyt és néhány barátját. A barátok között ott volt Jedlik Ányos is, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz magyar feltalálója is. Ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem természetesen fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehessen "fröccsenteni". Jedlik magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt, amit németesen spriccernek nevezett el. Vörösmartynak azonban nem tetszett ez a szó, így helyette találta ki a fröccs szót. A költő később a Fóti dal című költeményében említi meg a szódával hígított bort: „fölfelé megy a borban a gyöngy”.