Kékfrankos Burgenlandból

A Kismarton melletti Sankt-Georgen fölötti Lajta-hegységben található a Lichtscheidl család húszhektáros birtoka, sokféle fajtával, most a kékfrankost bontottuk. Attila barátommal a Fertő-tónál kerekeztünk, amikor az utolsó napon kitartó esőre ébredtünk. Ekkor jutott eszébe, hogy a közelben van az a pincészet, aminek 2009-es shirazáért lelkesedett az egyik magyar borbloger. Attila shiraz ügyben nem ismer tréfát, ezért hamarosan a háznál kóstoltuk a teljes szortimentet, persze az ominózus shirazból már kifogytak. A kóstoló remekül sikerült, úgyhogy néhány palack bort beszereztünk a későbbi időkre is. Ezek között volt a Lichtscheidl Blaufränkisch 2010-es, ami nem csak finom, de a hazai és hasonló kategóriájú borokhoz viszonyítva rendkívül baráti áron vásárolható meg. Gyümölcsös illatok, ahogy egy kékfrankoshoz illik, ízében a piros bogyós gyümölcsök mellé kellemes fűszeresség társul. A korty szép kerek, a bornak van tartása, de nem akar földhöz teremteni, bársonyosnak mondanám, illik a szeptemberi kora hideghez, egy kis melegséget ad. A kékfrankos Magyarországon az egyik legelterjedtebb szőlőfajta. Sopronban az járja, hogy nevét Napóleon, hódító seregében szolgáló katonák pénzéről kapta, amikor épp itt jártak nálunk. Burgenlandban annyira népszerű a fajta, hogy a tartomány északi részét szívesen nevezik Blaufrankischlandnak.

Egy tokaji furmint remek

Tokaj nem csak azzal egyenlő, amit gondolnak róla sokan, szóval az édes bor meg az aszú. Néhány év óta meg különösen nem, de azóta pláne nem, hogy néhány fiatal borász és pincészet, egy-két nagy öreg nyomdokaiba (is) lépve megpróbálja újrafogalmazni, mit jelenthet manapság mondjuk egy jó furmint. Hát, először is azt, hogy csontszáraz, mégis vibráló ízekben gazdag, ami megpróbálja a terület, sőt a dűlő (Betsek) sajátosságait megjeleníteni a borban. Balassa István Betsek Furmintját, 2011-ből erősen ilyennek gondolom. Illata és íze frissen gyümölcsős, a pohárból nekem őszibarackos, plusz egzotikus, a kortyban érett és telt, határozott savakkal, komoly szerkezettel, lecsengése remek. A borász maga így ír erről: "Borászatom filozófiája: az évjárat adta lehetőségek teljes kihasználása a lehető legmagasabb minőség elérésére, kézműves borászati módszerek alkalmazásával,  és ezen keresztül a termőhely, dűlő, adottságainak bemutatása.Tokaj-hegyalja csodálatosan változatos, mind szőlőfajtáit (Furmint, Hárslevelű, Sárga muskotály, Zéta), mind pedig geológiai adottságait tekintve, ezért a legmagasabb minőség keresése hosszadalmas folyamat, amelyben alapvető a  legkiválóbb minőségű szőlő megtermelése." Izgalmas kaland volt a bort, az én listámon ott van az elismerésre méltó tokajiak között, kóstolni csak egészen nagy és sátoros ünnep(ek)en ajánlott a borbarátok túlnyomó többségének. Nem olcsó, ellenben igen jó.