Még napsütéses idők jártak, amikor nekivágtunk az erdőnek gombát szedni. Természetesen, azon a napon borús lett az ég, néha még az eső is szemerkélt, de a végére csak kisütött a nap.A jó levegőre piknik-ebédet terveztünk, úgyhogy a hátizsákban ott lapult a hideg sült hurka, kolbász, zöldpaprika, meg az indulás előtt vásárolt friss, ropogós kenyér. A portugál vörösbort se hagytuk otthon, amit ajándékba kaptunk a kedves rokontól. Nem a nehéz, súlyos portóiról beszélünk, hanem a könnyedebb "tinta" fajtáról, ami annyit tesz, hogy hétköznapi fogyasztásra, mondjuk így, ivóbornak szánták. Négyen (plusz Marci gyerek málnaszörppel) indultunk neki az erdőnek, ahol kisebb-nagyobb keresgélés után leltünk a zsákmányra. Némi hajolgatás, sárban csúszkálás árán begyűjtöttük a gombákat, és a jól végzett munka örömével fogtunk egy farakás szomszédságában az ebédhez, amihez a 2011-es Foral-t kortyolgattuk a Duoró-völgyéből. Tinta Roriz, Touriga Franca és Tinta Barroca a házasítás három összetevője, szép rubintos a színe, az illata meggyes, szilvás. A korty kellemesen gyümölcsös, erős gerinccel, jó tartással, mégis könnyen iható bor. Mintha a farönkökről fogyasztott ebédhez teremtették volna. Megjegyzem, ugyanezt megtaláljuk egy magyar kadarkában, kékfrankosban, néha jóval többet is, de azért kellenek az új kihívások.
