Bor az Andok magasából

Argentínának a malbec fajtából készült borok a zászlóshajói. A kékszőlő Franciaországból honosodott meg az Andok lábánál. Az esetünkben kóstolt borhoz a szőlőt számunkra szokatlan magasságban ezerötszáz és háromezer méter között szüretelték. A klíma arrafelé félsivatagi, úgyhogy a hozzáértők szerint az éjszakai hideg jól jön a gyümölcsösség megőrzéséhez. A Bodega Colomé malbecje 2008-as, úgyhogy volt ideje férfikorba lépnie a palackban. Bizonyítja ezt  mélypiros bíbor színe a pohárban, amiből finom szimatolással fekete cseresznye és ribizli, szeder, áfonya, csokoládé illatokat érezhetünk ki. A vanília se idegen itt, hiszen tölgyfahordóben érlelték. Testesek, érettek, zamatosak, gyümölcsösek a kortyok, s miután tanninjai bársonyosak, még behízelgőnek is mondhatjuk, ráadásul szép hosszú, kellemes utóízekkel búcsúzik. A malbechez házasítottak még kis mennyiségben tannat, cabernet sauvignon-t, shiráz-t és petit verdot. Természetesen steakhoz, kacsához javasolják, de bizonyos korábbi tapasztalatok, és olvasmányélmények azt sugallták, hogy finom lesz a lasagne-hez is. És így történt, érzésem szerint, nagyon is passzolt.

Vokány a Gombás-hegy északi lábánál

A kis falu a villányi borvidékhez tartozik, és itt borászkodik Iványi Zsófi. Az ifjú hölgy elkötelezett híve a kézműves borkészítésnek, édesapja hagyományos módszereit folytatta és finomította. Hozamkorlátozás a tőkén, gondos zöldmunka, a legkésőbbi szüret. Szűretlen borok, amelyek csak kéndioxidot kapnak. Másfél éves hordós érlelés után kerülnek a borok a palackba, amiben még pihennek egy ideig. Ennyi bevezetés után illendő rátérni a kóstolt borra, ami nem más, mint a 2007-es Villányi Cabernet Franc Selection. A nagy kékszőlő fajták egyike. a bordeaux-ik házasításánál használják. Mint látható az évjáratból ez a viharvert palack beragadt a polcon a pincében, de érzésem szerint ez még inkább a javára vált. Iványi Zsófi portugieser-e az egyik legjobb a hazaiak közül.Így került a franc a szortimentbe, a még bontásra váró cabernat sauvignon-nal együtt. A bort érdemes egy-két órát dekantálni, szellőztetni. Mélyen rubintos szín, nagyon vonzó gyümölcsös, nekem meggyes, málnás illatok. Ez a kortyban is benne, ami arányos és karakteres. A savak szépen tartják, élénkek, frissek, a tanninja szinte bársonyos. Kacsasülthöz, marha- és vadhúsokhoz ajánlják, de azt hiszem a nyolc éves bor magában is remek. Ez az évjárat már nincs a piacon, de a Iványi Zsófi borai érdemesek a figyelemre. 

Három testőr az asztalon

Olaszrizlinget kóstoltunk, amiről érdemes tudni, hogy a legnagyobb területet foglalja el a hazai szőlészeti térképen. Eredetébe nem bonyolódunk bele, annyi bizonyos, hogy nevével ellentétben nem olasz, hanem inkább francia. De ez is a múlt messzi homályába vész. Tehát magyar fajtával van dolgunk. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a Fertő-tó burgenlandi borászataiban a welschriesling erős rokona, tán még ikertestvére. Mindegy, mert mi – sok más honfitársunkhoz hasonlóan - szeretjük az olaszrizlinget, amit amatőrök és profik szívesen készítenek. Maradjunk az utóbbiaknál, ott is a premier ligában. Badacsony és a Balaton-felvidék vulkanikus talaja kedvez minden szőlőnek, így az olasznak is. Három kóstolt borunk: Szászi Endre 2012-es badacsonyi, Trombitás Tamás 2010-es szentbékkállai, Váli Péter 2012-es badacsonyörsi.  Tiszta színűek, márványosak, illatuk virágos, körtés, a kortyok krémesen ásványosak, talán őszibarackosak, aztán a fanyar keserű mandula, gazdagon hullámzó utóízekkel. Zamatos, jó savú, harmonikus borokkal van dolgunk, hozzák a sztenderdeket, de mindegyiknek meg van a maga sajátos ízvilága. Kitűnő mindegyik. Ezért helyezésekbe nem bonyolódunk, eredményt nem hirdetünk. Inkább töltünk a poharakba.

Zászlós bor a magasban

Az ezerjó magyar történelmi fehérbor szőlőfajta, igazán a móriak vallják magukénak. Olyannyira, hogy "A Móri Ezerjó 2003-ban megkapta a Magyar Zászlósborok rendjének a zászlós bora kitüntető elismerést." Ez egy dolog, de joggal kapta meg, különösen akkor gondoljuk így, ha egy szép, napsugaras őszi napon kiülünk a negyedik emeleti balkonra, és belekortyolunk Miklós Csabi (így írja nevét) 2013-as Csoda borába, ami nem más, mint ezerjó. A borász tetszetős nevű borokat készít, egy-kettőt ide idézünk hirtelen: moorer, marylin mórról, mámor. Érdemes a figyelemre mindegyik, ha szeretjük az őszinte érzéseket. A Csoda félszáraz, a kellemes gondolatokat ébresztő maradékcukrot, egyensúlyban tartják a kimunkált savak. Ha rátekintünk az aranysárga jut eszünkbe, ízében a gyümölcsösség az uralkodó. Szóval, nem olcsó kunsztokat mutat be, hanem odateszi magát rendesen. Meglehetősen jó bor ebben a műfajban. Egyébként nekünk tartalmasabb salátákhoz és tésztaéltelekhez is bejött. Tehát  képletesen és a valóságban is érdemes bemenni a móri Ezerjó utcába. Már csak azért is, mert ezen a hétvégén tartják az idei Móri Bornapokat.       

Illatos bor a salátához

A filmrendezők azt szokták mondani, hogy a forgatókönyv azért van, hogy legyen mitől eltérni. Igaz ez a receptekre is, de valószínűleg itt nem a művészi elképzelések a döntőek, hanem az, hogy éppen mit találunk otthon. Ez egyszerűsített változat, de nagyon bevált. A kihűlt főtt kukoricáról levágjuk szemeket, összekeverjük újhagyma (esetleg lila)- és paradicsomkarikákkal, fekete olajbogyóval. Az öntethez olívaolaj, fél citrom leve, balzsamecet, kis örölt római kömény. A salátára rámorzsolunk egy adag fetasajtot. Máris fogyasztható! A köveskáli Pálffy pince traminijét választottuk hozzá, nem bántuk meg. Egyébként is szeretjük a boraikat. Két évjáratot, a 2012-est és a 2013-ast házasították össze, bizonyára mindegyiknek meg van a maga jó tulajdonsága, ami együtt jobban érvényesül. Hozza a kötelező illatjegyeket, főleg a rózsát szokták emlegetni, kis licsivel, talán mézzel. A kortyban is ezt a kellemes buké aromát érezhetjük, van tartása, a savak rendben vannak. Azt mondják a fajtának Elzász és Rajna-Pfalz az igazi otthona. Mi eddig a magyar borvidékek, Mátra, Somló, Pannonhalma és Káli-medence traminijeit kóstoltuk és csak dicsérhetjük a borokat.  

Őszre is marad a házi fröccsterasz

A mostani maszatos időben, eső és lóg a lába, monitorra került a nyári házi fröccsteraszt megörökítő kép. Semmiképpen sem nosztalgiából, inkább a jövőkép vázolása céljából gondoltam merengeni. Szóval, lesz még indián nyár, magyarul vénasszonyok nyara. Mostanság divatja van a fröccsterasznak szerte a hazában, járjon a vándor a fővárosban, vagy a Balaton partján. Okkal és joggal, apáink, nagyapáink mesélhetnének róla. A wikipédián ennyifélét találtatni: Krúdy-fröccs, kőműves, háziúr, lámpás, avasi fröccs, nagyfröccs, Puskás-fröccs, csatos, házmester, polgármester, kisfröccs, háp-háp, bakteranyós, maflás, viceházmester, alpolgármester, hosszúlépés, lakófröccs, sóherfröccs, permet, Fenyő fröccs, Ady-fröccs, előrelépés. A fröccs, mint műfaj, borba fröccsentett szóda, 2013-tól megbecsült tagja a Magyar Értéktárnak. Ez itten házi borból készült kisfröccs, kísérője volt egy vegetáriánus ebédnek, mert azért mindennek van határa. Két-három paradicsom, paradicsomlé, olívaolaj, fokhagyma, szikkadt fehér kenyér, só, bors, bazsalikomlevél, simára mixeljük és jól behűtjük. A hideg paradicsomlevesnek sokféle változat létezik, ez az egyszerűbbek közül való. A tofuhoz, szójasajthoz mindenféle illatos fűszereket törtem, kevertem a mozsárban, beforgattam a szeleteket és sütöttem ropogósra. Köretként cukkini makarónit készítettem, ami nem tesz mást, mint a meghámozott cukkinit vékony szálakban forró vízben villámgyorsan kifőzni. Desszertnek jött a főtt kukorica. Kései uzsonnának meg a sonkás zsíros kenyér, paprikával és hosszúlépéssel, mert haladni muszáj. 

A badacsonyi idegenlégiós

A Villa Tolnay a badacsonyi borvidék borászata, az egykori színész sztár Tolnay Klári hajdani nyaralóházában működik a Csobánc-hegy lábánál. Tavaly Balaton-felvidéki csatangolásaink során útba ejtettük, de nem nem volt szerencsénk, a nyári hőségben zárva találtuk. Hívtuk a megadott mobilszámot, de a fáradt férfihang kedvesen elnézést kért, miután nem jeleztük előre érkezésünk, ezért kiugrott kapálni a szőlőt. Ez nekünk botcsinálta borbarátoknak alapos oknak tűnt a távolmaradásra, és inkább elismeréssel adóztunk a hang tulajdonosának, miközben egy fa árnyékában törölgettük magunkról a verítéket. A táj részletes leírásától eltekintünk, de a csodálatos pontosan lefedi azt. Sokat olvastunk a pincészet 2010-es rajnai rizlingjéről, más boraikkal találkoztunk már, tehát a Rhien Riesling-et választottuk a borboltban az otthoni kóstolóra. Sokak szerint a 2010-es év időjárása nem kedvezett a szőlőnek, de ennek ellenére kivételes borok is születtek. Ilyen a Villa Tolnay tölgyfa hordóban érlelt rajnaija, amelynek illata rögtön meghódítja az embert. A szőlő Badacsony vulkanikus talaján termett, és a belőle készített '10-es bor versenyben van a német, osztrák minőségi rizlingekkel, a hazai mezőnyben Tokaj legjobb száraz fehéreivel.Virágos, petrolos, tiszta, zamatos, kerek gyümölcsös ízek mellé szép savak társulnak, hogy teljes legyen az élmény. A kortyban ott van a Balaton, a Badacsony bazaltja, a nyári napsütés és a rengeteg munka.

Három merlot testvér vitézkedik Bajon

Nem először jártam a Bajon a Stróbl Borház borait kóstolni. Látogatásra biztat a kellemes környezet a pincénél, a kedves vendéglátás, és az évek folyamán a borok sem okoztak csalódást. Stróbl Ferenc boraival véletlenül ismerkedtem meg egy irodalmi rendezvényen, hol a folyóirat főszerkesztő ura prezentálta a szortimentet. A közelmúltbeli hétvégi pinceszeren a királylányka 2013-as folyamával kezdtük a koccintást, ami hozza, amit a királylánykának hoznia kell, illatos, kedvesen kajszibarackos, struktúráját szépen tartják a könnyű savak. Nem véletlenül lett a ház bora az egyik jó nevű étteremben. A 2014-es évjárat is mindezen tulajdonságokkal bír, bár kissé behízelgőbb, ezzel talán erősebb barátkozásra készteti a kezdő borisszákat és a hölgyeket. A továbbiakban végig ennél az évnél maradtunk. A chardonnay, félszáraz mivoltában kuriózum a maga nemében, és az idei megyei borverseny zsűrijének ítészeit levette a lábáról, hiszen aranyéremmel jutalmazták. Érdemes megjegyezni, hogy a pince nyolc másik borát ezüsttel. Ezután borászunk tréfája következett, mégpedig egy pohárka fehér, mit nem tudtam kibarkóbázni. Aztán fény derült a titokra, gyors préselésű, ezért fehér merlot kínált, különös virágos illatfelhőkkel, ízében sok mindenre hajazott nálam, csak a fajtára nem, holott mégiscsak igen. A rozé alapja szintén a merlot volt, a pince fölött már szépen értek az idei fürtök. Zamatos, gyümölcsös igazi nyári bor, hosszabb beszélgetésekre teszi alkalmassá az időt. Aztán megérkezett az igazi merlot, szintén aranyérmes, sötétvörös színével, bársonyos testességével, nekem cseresznye, málna és csokoládé ízzel. Hogy így van-e, azt most hétvégén is lehet tesztelni a tatai Kastély téren, az első neszmélyi borfesztiválon, egyébként meg a többi nyári hétvégéken a pincénél.

Elfogult hazai borjelentés

A hiper polcán lévő kagylókonzerv adta az ötletet, hogy legyen mediterrán menű, majd egyszer. Aztán így is lett. Mármint, majd egyszer. Szóval, gondoltam, ha már benne vagyunk a nyárban, és egy-két hónapja ott van már a konyhában a kagylókonzerv, talán érdemes lenne kezdeni vele valamit. A recept a dél-olasz spaghetti con le cozze általam magyarított változata. Nem volt otthon spagetti, ezért fusillire cseréltem a tésztát. Vészhelyzetben miért ne lenne jó a dugóhúzóra emlékeztető "orsócska" a boros ebédhez. Apróra vágott fokhagyma, petrezselyem zöldje a forró olajba, ebbe a leszűrt kagylóhúsok. Erre a házi paradicsomszósz, fűszerezés sóval, borssal, aztán a forró mártáshoz a kagyló levéből. Kifőztem a tésztát, hozzáadtam a mártáshoz, előírások szerint megszórtam friss petrezselyemmel, szeletekre vágott friss paradicsommal. Az eredeti recept származási helye Puglia tartomány. (Kis guglizással után,  székhelye Bari. Az Appennini-félsziget délkeleti részét foglalja el, az „olasz csizma sarkát”.)  A "ház borát" ittam hozzá szódával, vagyis egy jó fröccsöt. A családi hagyomány szerint készült két éves bor, oportóból, otellóból, szlankából. Hordóban érlelődött, és fogyogat a tartályból. Mert mindenki megdolgozott érte, és finom.  A sajt szabadon választott az újabb pohárhoz.

Nyári zápor a Mont Blanc felől

A címke ígérete szerint üde és illatos nedű kerül a pohárba, ha egy határozott mozdulattal megtekerjük a csavarzárat a palackon. Valóban virágosság és frissesség jellemzi Günzer Tamás villányi pincészetének tavalyi Mont Blanc Cuvée-jét. Muskát ottonelt, chardonay-t és olaszrizlinget házasítottak, így jött össze ez a friss, lendületes, ropogós savakkal bíró bor. Nem túl bonyolult mutatvány, de minden a helyén van. Úgyhogy belefeledkezhetünk a kellemes kortyokba, mint amikor a nyári zápor után, a nyitott ablaknál veszünk egy mély levegőt. Kicsit fokhagymás, bazsalikomos paradicsommártással van nyakon öntve a tészta. Tényleg ennyi, és együtt (is) remek. 

Magyar burgundiak innen-onnan

Szóval, a pinot noirról lesz szó, ami a borsznobok, de a hozzáértők szerint is a kékszőlőből készült borok egyik non plusz ultrája. Hagyományosan Burgundia, franciául Bourgogne meghatározó fajtája. A borvidéken készült jó borokat nem olcsó megvásárolni, nem feltétlenül azért mert annyira jók, hanem ennyi a piaci értékük. A tehetős borkedvelők világszerte szívesen a zsebükbe nyúlnak egy-egy palackért. De mi két kedves magyar borászatunk az egri Orsolya pince és badacsonyörsi Váli pincészet pinot noirját kóstoltuk húsvétkor. Egymástól eltérő időpontban vásároltuk, a különböző évjáratú palackokat. A fajtán kívül azonosság volt az is, hogy a tulajdonos-borászok, az egri, pontosabban ostorosi Tarnóczki Zoltán, és a badacsonyörsi Váli Péter is ezt a vöröset issza a sajátjából a legszívesebben. Orsolyáék bora a legendás 2009-es évjárat, amit akkortájt vásároltunk meg egy bemutatójukon, és eddig a pincében pihent. Váliék 2012-esét tavaly nyáron a jó hangulatú helyszíni kóstoló után. Az Orsolya pinot noir finom barnasággal meggypiros, illata az alapos szellőztetés után is csábítóan gyümölcsös. Ez ízében is megmarad, cseresznye, szilva, erdei gyümölcsök, kis fás vaníliával. A korty telt és krémes, harmonikus, kiegyensúlyozott savakkal, nagyon kellemes lecsengéssel. Remek bor. Mint ahogy az ifjabb pályatárs is az, a Váli pinot noir legfeljebb fiatalabb, ezért kicsit könnyedebb az összevetésben, de ez is kiérdemli a remek jelzőt. Valamivel áttetszőbben, rubintosan cseresznyepiros, illatában enyhe virágosság is felfedezhető. A korty gyümölcsössége itt is elragadó, fekete cseresznye, aszalt megy, a savak és tannin egyensúlya szépen kerekíti a kortyot. A palackok hibájául legfeljebb annyi róható fel, hogy viszonylag hamar elfogyott belőlük a bor. 

A vokányi borászhölgy bordóija

Hosszú szünet után írok borról, de bevallhatom, ha adódott alkalom, sikerült jóféléket kóstolnom. Közel nyolc év után bontottuk fel, Iványi Zsófi cabernet sauvignonját 2007-ből. A palack címkéjét megviselte a pince, de a bornak, társaságunk szerint, csak használt az ottlét. Iványi Zsófi borait 2009 táján fedeztük fel, olvastunk arról, hogy a Villány melletti Vokányban egy ifjú hölgy figyelemre méltó borokat készít. Ezt ugyancsak megerősítette bennünk a 2007-es cabernet frank válogatása, nem szólva arról, hogy portugiesereit mi a magyar legjobb kékoportók közé soroljuk. Kevesebben ismerik a borászt, mint kéne, de ő sem erőlteti a túlzott marketinget. Sajátos a borkészítési technológiája, a beavatkozásmentes borkészítés elkötelezett híve, ezért sokan a „borvidék különcének” tartják. Ő ezt másként látja, azt mondja: „Sok évet végig tanultam, mégsem a tankönyvek receptjei szerint végzem a munkámat és azt hiszem sikerült megtalálnom a saját utamat.” A címke is tartalmaz erre mutató eligazítást: "Külső beavatkozástól mentesen erjesztett, natúr technológiával készült, segédanyagmentes bor. Szűretlen, 14 hónapig hordóban érlelt." Több órás dekantálás, szellőztetés után forgattuk meg a pohárban a bort, ami erős, sötét színével korántsem ragyogott, de tiszta volt. Az illatok sem törtek fel vulkánként, de ott a megy, a szilva, az étcsokoládé, ezek a kortyban is folytatódnak, hozzájuk társul a kellemes paprika. A lendületes korty harmonikus, kiegyensúlyozott, arányos savakkal, tanninnal, komoly tartással és hosszú utóízzel. A diskurzust arról folytattuk, hogy a fajta és a rusztikusság ellenére nagyon is megnyerő bor, ami az évek alatt bizonyára tovább érlelődött, tisztult a palackban. Nekünk nagyon bejött, és nem tartott sokáig. Halkan tegyük hozzá, nem maradt diszkrét hatás nélkül.

Találkozás a rejtőzködő Nomáddal

Réges-régen, mint a mesében, a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán tartottak borbemutatót, hová akkori születésnapom okán, boros-biciklis barátom invitált vendégségbe. A Pannon bormustra javát, huszonöt tételt kínáltak ott kóstolóra, a szekszárdi Szeleshát pincészettől a 2007-es merlot, ami Nomád néven zászlóshajója a borászatnak. Nos, 2010-ben ezen a helyszínen vásároltam ebből a tételből egy palackkal, amit eddig a pincében bújtattam, hogy legyen ideje még jobban formába hozni magát. Mert erről olvastam mindenféle boros könyvekben, az erős tételeknek érniük kell. Már a múzeum udvarában is ízlett, de most az újév jó alkalmat kínált arra, hogy összejöjjünk családilag másik boros-biciklis barátomékkal, hogy közösen győződjünk meg arról, mit jelent a hét éves palackban pihentetés. Olvasmányélményekből tudtuk, hogy ez nem veszélytelen vállalkozás, de semmilyen peches baki nem történt a borral, úgyhogy többórás dekantálás után mélyvörösen ott ragyogott a poharakban. A koccintásokat az intenzív illatokkal való ismerkedés követett, elragadó koncentrált gyümölcsösség, feketebogyósok, nehezen „szétszálazható” tömény gyümölcsös illatfelhő. Az első telt kortyban érett szamóca, áfonya, fekete szeder, amihez vaníliás fásság társult, zöld dió és leheletnyi paprika kiegészítővel. Meleg, mediterrán, napfényes, remek bor, ami az évek alatt megőrizte arányosságát, lendületességét, még 15-ös alkoholfoka sem zavaró. Kerek, egész étcsokoládéval is, de ezelőtt a teszt előtt azért, sült krumplit ettünk töpörtyűvel, kacsazsírral, frissen füstölt kolbásszal.