Hosszú szünet után írok borról, de bevallhatom, ha adódott alkalom, sikerült jóféléket kóstolnom. Közel nyolc év után bontottuk fel, Iványi Zsófi cabernet sauvignonját 2007-ből. A palack címkéjét megviselte a pince, de a bornak, társaságunk szerint, csak használt az ottlét. Iványi Zsófi borait 2009 táján fedeztük fel, olvastunk arról, hogy a Villány melletti Vokányban egy ifjú hölgy figyelemre méltó borokat készít. Ezt ugyancsak megerősítette bennünk a 2007-es cabernet frank válogatása, nem szólva arról, hogy portugiesereit mi a magyar legjobb kékoportók közé soroljuk. Kevesebben ismerik a borászt, mint kéne, de ő sem erőlteti a túlzott marketinget. Sajátos a borkészítési technológiája, a beavatkozásmentes borkészítés elkötelezett híve, ezért sokan a „borvidék különcének” tartják. Ő ezt másként látja, azt mondja: „Sok évet végig tanultam, mégsem a tankönyvek receptjei szerint végzem a munkámat és azt hiszem sikerült megtalálnom a saját utamat.” A címke is tartalmaz erre mutató eligazítást: "Külső beavatkozástól mentesen erjesztett, natúr technológiával készült, segédanyagmentes bor. Szűretlen, 14 hónapig hordóban érlelt." Több órás dekantálás, szellőztetés után forgattuk meg a pohárban a bort, ami erős, sötét színével korántsem ragyogott, de tiszta volt. Az illatok sem törtek fel vulkánként, de ott a megy, a szilva, az étcsokoládé, ezek a kortyban is folytatódnak, hozzájuk társul a kellemes paprika. A lendületes korty harmonikus, kiegyensúlyozott, arányos savakkal, tanninnal, komoly tartással és hosszú utóízzel. A diskurzust arról folytattuk, hogy a fajta és a rusztikusság ellenére nagyon is megnyerő bor, ami az évek alatt bizonyára tovább érlelődött, tisztult a palackban. Nekünk nagyon bejött, és nem tartott sokáig. Halkan tegyük hozzá, nem maradt diszkrét hatás nélkül.
