2015. július 30., csütörtök

Három merlot testvér vitézkedik Bajon

Nem először jártam a Bajon a Stróbl Borház borait kóstolni. Látogatásra biztat a kellemes környezet a pincénél, a kedves vendéglátás, és az évek folyamán a borok sem okoztak csalódást. Stróbl Ferenc boraival véletlenül ismerkedtem meg egy irodalmi rendezvényen, hol a folyóirat főszerkesztő ura prezentálta a szortimentet. A közelmúltbeli hétvégi pinceszeren a királylányka 2013-as folyamával kezdtük a koccintást, ami hozza, amit a királylánykának hoznia kell, illatos, kedvesen kajszibarackos, struktúráját szépen tartják a könnyű savak. Nem véletlenül lett a ház bora az egyik jó nevű étteremben. A 2014-es évjárat is mindezen tulajdonságokkal bír, bár kissé behízelgőbb, ezzel talán erősebb barátkozásra készteti a kezdő borisszákat és a hölgyeket. A továbbiakban végig ennél az évnél maradtunk. A chardonnay, félszáraz mivoltában kuriózum a maga nemében, és az idei megyei borverseny zsűrijének ítészeit levette a lábáról, hiszen aranyéremmel jutalmazták. Érdemes megjegyezni, hogy a pince nyolc másik borát ezüsttel. Ezután borászunk tréfája következett, mégpedig egy pohárka fehér, mit nem tudtam kibarkóbázni. Aztán fény derült a titokra, gyors préselésű, ezért fehér merlot kínált, különös virágos illatfelhőkkel, ízében sok mindenre hajazott nálam, csak a fajtára nem, holott mégiscsak igen. A rozé alapja szintén a merlot volt, a pince fölött már szépen értek az idei fürtök. Zamatos, gyümölcsös igazi nyári bor, hosszabb beszélgetésekre teszi alkalmassá az időt. Aztán megérkezett az igazi merlot, szintén aranyérmes, sötétvörös színével, bársonyos testességével, nekem cseresznye, málna és csokoládé ízzel. Hogy így van-e, azt most hétvégén is lehet tesztelni a tatai Kastély téren, az első neszmélyi borfesztiválon, egyébként meg a többi nyári hétvégéken a pincénél.

2015. július 9., csütörtök

Elfogult hazai borjelentés

A hiper polcán lévő kagylókonzerv adta az ötletet, hogy legyen mediterrán menű, majd egyszer. Aztán így is lett. Mármint, majd egyszer. Szóval, gondoltam, ha már benne vagyunk a nyárban, és egy-két hónapja ott van már a konyhában a kagylókonzerv, talán érdemes lenne kezdeni vele valamit. A recept a dél-olasz spaghetti con le cozze általam magyarított változata. Nem volt otthon spagetti, ezért fusillire cseréltem a tésztát. Vészhelyzetben miért ne lenne jó a dugóhúzóra emlékeztető "orsócska" a boros ebédhez. Apróra vágott fokhagyma, petrezselyem zöldje a forró olajba, ebbe a leszűrt kagylóhúsok. Erre a házi paradicsomszósz, fűszerezés sóval, borssal, aztán a forró mártáshoz a kagyló levéből. Kifőztem a tésztát, hozzáadtam a mártáshoz, előírások szerint megszórtam friss petrezselyemmel, szeletekre vágott friss paradicsommal. Az eredeti recept származási helye Puglia tartomány. (Kis guglizással után,  székhelye Bari. Az Appennini-félsziget délkeleti részét foglalja el, az „olasz csizma sarkát”.)  A "ház borát" ittam hozzá szódával, vagyis egy jó fröccsöt. A családi hagyomány szerint készült két éves bor, oportóból, otellóból, szlankából. Hordóban érlelődött, és fogyogat a tartályból. Mert mindenki megdolgozott érte, és finom.  A sajt szabadon választott az újabb pohárhoz.