2017. március 23., csütörtök

Stílusgyakorlat a Kvaterkán

A blog mappában nyár óta pihen az összevont születésnapok kóstolójának jegyzete Síkvölgyről. Heimann Zoltán Stílusgyakorlata 2007-ből hosszú éveket töltött a pincében, csak kerülgettem a palackot, mint ennek a beszámolónak a megírását. A tannat dél-franciaországi szőlő, szereti a napsütést, úgyhogy otthonra talált Szekszárdon.. A borász kísérletező kedvének köszönhető, hogy a hazánkban ritka fajtából férfias bor készült, amit a hölgyek is bátran fogyaszthatnak. Gazdag gyümölcsösség, fekete ribizli, áfonya, talán málna ízek a pohárban, a csersav selymes, az idő nem nehezítette el a bort, elegáns lett, telt, testes kortyokkal, érződik a fa, a dohány, jóérzéssekkel ajándékozza meg az embert. Illett az ünnepi menühöz, szarvaspörkölt, nokedli, kovászos uborka, Attila volt séf, nem szokott téveszteni. A csokoládés desszert bírja a nehezebb vörösbort, úgyhogy erre sem lehetett panaszunk. Minden egyensúlyban volt a napfénnyel, az ünneppel, a barátsággal.   





2017. március 16., csütörtök

A megtalált Evangelista

A bort az ember nem csak fajta, pincészet, borvidék szerint válogatja, hanem bizony az ára is döntő befolyásával bír. Töredelmesen bevallhatjuk, ez a lélektani határ hirtelen érzelmi felindulásra emelkedő tendenciájú lehet. Aztán a bor arra vár, hogy méltó alkalom legyen felbontására. Sokféle szempont befolyásolja ezt is, de a részletekbe most nem megyünk bele. Ellenben megosztjuk azt a tapasztalatot, miszerint az évek múlása nem csak bort érleli, hanem vásárlásunkat is igazolja. Mert annak idején, napjaink középkategóriás borainak áráért jutottunk hozzá a kiváló minőséghez. Ez az utólagos megállapítás fából vaskarika, de jól hangzik. Szóval, nyolc éves pincelevegő után születésnapi asztalra került a dél-balatoni Ikon Evangelista Cabernet Franc, 2008-ból. Konyári János bora akkor három díjat besöpört, és az idő nem ártott, hanem inkább használt neki, nem az üvegnek, a bornak. Bordeaux nagy hármasának kiegészítő fajtája nálunk kedvelt önálló borszőlő. Az Evangelista testes vörös, fűszeres illatokkal, fekete bogyós gyümölcsökkel, a kellő lágysággal és savgerinccel, erősen passzol a ropogósra sült kacsához. Egy-két pohár után nem esik nehezünkre elképzelni a Balaton déli partjáról az északi part mögött aláereszkedő napot.   

2017. március 7., kedd

Kvaterka a pezsgőgyárban

Hamarosan száz neszmélyi bor szerepel tizenöt pincéből egy bemutatón, most az egyikről, amire Attila barátom hívta fel a figyelmem. Bizakodjunk, ahogy cseppben a tenger, úgy ebben a borban is ott van az a bizonyos száz, mert a dunaszentmiklósi Kősziklás Pincészet Sárga Muskotály 2015-ös folyama remek bor. Puff, ezzel ellőttem az összes puskaport, de mégsem, mert kóstoltam magában, sült csirkéhez, ehhez az olaszos tésztához, és mindegyikhez passzolt. A gyors ebédhez nyolc perc alatt főztem ki a bavette-t, a genovai eredetű tésztával most találkoztam először, a spagettiéhez hasonlít, csak annál laposabb. Az idővel és az éhséggel való küzdelem jegyében a szósz elég egyszerű, az olívaolajon piruló fokhagymára paradicsomlekvár, aztán passz. Az első kezem ügyébe kerülő sajtot reszeltem rá, és jöhetett a korty bor. Egyes vélekedések szerint az ilyen típusú ételhez a könnyű vörösbor való. mások a száraz fehéret sem érzik rossz választásnak. Az elméleti kérdéseket felülírta a valóság, mert ez a száraz sárga muskotály teljesen helyén volt most is. A szőlőből készült borok félszáraz, félédes, édes változatai az arra alkalmas borvidékekről nagyon is kedveltek, de ebben a száraz változatban is fölfedezhetjük mindazt, amiért szerethetjük ezt a fajtát. A megnyerő illathoz zöldes aromák társulnak, barátságos savakkal, lendületes frissességgel, megunhatatlan ízgazdagsággal, fogyasztása csak azért veszélyes, mert hamar üres lehet a palack.