A római étkezéshez nem először fogadtuk meg kedves ismerősünk jó tanácsát, „általánosságban azok a kisvendéglők lehetnek jók, ahol nincs harsány ételreklám, és mindig két-három utcával beljebb vannak, mint ahová először beülnénk.”
A Taverna Le Coppelle, a Pantheon közelében az a kockás abroszos, kedves étterem, ami az áraival sem riasztja el az egész napos gyaloglásban megfáradt turistát, aki van olyan mázlista, hogy megtalálta a helyet. Legyünk őszinték, az okos telefonok korában, azért ez nem olyan nagy művészet, de kíván erőfeszítéseket, mert az okos telefon szabálykövető, és egy-két felesleges kacskaringót beiktat, hogy betartsuk a közlekedési előírásokat. Ez legyen a legnagyobb bajunk, ott vagyunk és megkönnyebbülten nézegetjük az étlapot. Pizzát választunk, én a Radicchio e gorgonzola sorra mutatok, ami nem más, mint a hajszálvékony tésztán, a kék sajtokhoz hasonló gorgonzola vörös salátával, „éppen hogy” paradicsomszósszal. A radicchio az endíviák családjába tartozik, levelei enyhén pikánsak, fűszeresek, és nagyon finomak, teszem hozzá. Eltekintünk a konvencióktól, a fehér helyett a ház vörösborát választunk, amit a Lazio megyében honos szőlőkből házasítottak, egyáltalán nem bántuk meg. Az élénkvörös bor gyümölcsös illatú, jól strukturált, kellemes ivóbor, az egyik pohár kívánja a másikat, könnyedsége nem csak a vacsorához esik jól, hanem kedvet csinál a szálláshoz való hosszabb sétához is.
