2020. január 20., hétfő

Egy gyors ebéd filozófikus története

Életem első Bauernfrühstück-ét a gazdaság-filozófiai kéziratok szerzőjéről elnevezett városban ettem. (A történeti hűség kedvéért, a település egyszer csak visszanyeri leánykori nevét.) A lapos vasbeton éttermet tízemeletesek vették körül, mint az otthoni lakótelepeken. A barátom esztergályosnak szegődött idegenbe, sok magyar honfitársával együtt. Kaland az élet jeligére. Azt nem merem leírni, hogy ez mikor volt :). Most viszont maradt egy kis főtt krumpli, gyorsan szalonnát pirítottam. A zsírján üvegesre pároltam a vöröshagymát, hozzáadtam a főtt krumplit, hadd piruljon az is. A felvert tojásokba a só, bors mellé sokféle apróra tépett fűszernövényt szórtam, a snidlingtől a zsályáig, a rozmaringtól a petrezselyemig. Az egészet beleöntöttem a serpenyőbe, és a lassú tűzön kész lett a parasztreggeli ebédnek. Az agostyáni idei friss chardonnay mellett elmerengtem. A barátommal egy éjszaka alatt felvonatoztunk Warnemündébe, a másik éjszaka meg vissza. Hogy lássuk a tengert, ami piszok hideg volt. Kaland az élet, de ott kapiskálni kezdtük, néha elég szűkre szabott kaland.