Ha hozzájutunk egy darab másodfüves birkakarajhoz, szimatoljuk meg bátran. Ha nem érzünk akolszagot, jöhet a majdnem marokkói változat.
Gondosan leszedjük a fagyút, de kevéske maradhat. Majd szép szeletekre vágjuk. Enyhén sós vízben feltesszük főni a bulgurt. Mint tudjuk, ez a török
rizsként ismert tört búza. A fazekat időben lehúzzuk a platniról, hogy saját gőzében puhuljon. A serpenyőbe olívaolajat öntünk, amit fokhagyma
gerezdekkel ízesítünk. Nem sajnáljuk a friss rozmaringszálakat sem. A besózott hússzeletek mindkét oldalát megsütjük. Most lép be a „majdnem“,
meglocsoljuk egy pohár vörösborral. A fedő alatti pároláshoz megszórjuk még tépett mentalevelekkel. A hús puhaságát villával ellenőrizzük.
A besűrűsödött mártással nyakon öntjük az egészet. A megsült fokhagymákat sem felejtjük le a tányérról. Egy kevéske korianderlevél
még szinesíti az összképet. Régi szabály, az ételhez a főzéshez használt bort isszuk. Barcsa Botond 2018-as cabernet sauvignonja nekem mindig bejön. Illata
visszafogott, de a korty szépen kinyílik. Még az is eszünkbe juthat, hogy neszmélyi szőlejéből Nagy-Hideg-hegyig látni.
