A lusták ebédje a mángold

 

Mint majdnem minden történet, ez is úgy kezdődik, hogy a mángoldot Ázsiában több ezer éve termesztik, őse valószínűleg a vadon termő tengeri répa, rokona a cékla és a sárgarépa. Több ezer év ide vagy oda, nálunk pár éve került a kertbe, egy kellemes csallóközi baráti hétvégén fedeztük fel a vendéglátók példásan gondozott veteményesében. Főként én forszíroztam, hogy legyen nálunk is, de most már családi kedvenc lett az étrendben, különösen azért, mert a fodroskellel együtt igen csak hidegtűrő, tehát sokáig friss zöldségként fogyasztható, és ahogy írják róla: „szerves savtartalma miatt élénkítő hatású, gazdag A-vitaminban, C-vitamin tartalma a paradicsoménál is magasabb, nagy pektintartalma miatt könnyen emészthető.“ Töredelmesen bevallom, én inkább azért szerettem, mert egyszerűen finom és változatos ételek készíthetők belőle. Most egy periférikus változata következik, nevezzük a lusták ebédjének. A búzalisztből készült bolti tortilla a teflonserpenyőben való melegítéssel könnyen göngyölhető, tekerhető lesz. A töltelékéhez a fokhagymát kis olívaolajon megfutattam, a jól megmosott, száráról letépkedett mángoldleveleket rádobtam, a fehér borból is löttyintettem hozzá, sóztam, borsoztam. Mikor így megpárolódott mángold, a meleg tortillalapon elsímítottam, az éppen kezem ügyébe került sajtból bőven reszeltem rá. A tortillát óvatosan összehajtogattam, egy evőkanál tejföl a perezsemmel még a tetejébe fért. Nekem ízlett hozzá a Szászi Birtok 2018-as Badacsonyi Olaszrizlingje, mondjuk, illatában a rezedával és körtével, harmonikus savakkal, a bazalthegyeknek köszönhető mineralitásával, utózöngéjében a fajtára jellemző kellemes petrolossággal.

Viaszosvászon és gázrezsó 3.0

 

A blogmappában megtaláltam ezt a fotót, mint nyáron a mélyhűben az afrikai harcsafilét. Nem kellett sokat szöszölni vele, sózás után egy-két perc alatt mogyoróolajon megsütöttem. A másik edényben sóval, borssal párolódtak a kerek toszkán cukkiniből összevágott zöldségkockák. A halra savanykás libanoni joghurtból, koriander híján, petrezselyemből készült a mártás. Mutatósnak gondoltam hozzá a negyedelt, nyers paradicsomot. Ha szerencséje van az embernek, akkor ilyen gyorsan elkészül a halebéddel. Aminél érdemes szem előtt tartani a szerzetesi tanácsot: átkozott a hal a harmadik vízben, vagyis a hal bort kíván. Éppenséggel fehéret, de csak könnyű saját siller volt a kézközelbe. Mit tehettem, beértem ezzel, az első korty után arra gondoltam, soha ne legyen nagyobb bajom.

 

Viaszosvászon és gázrezsó 2.0

Mostanában volt egy-két hideg hajnal, a békesség kedvéért érdemesnek tűnt leszedni még a kertben  bújkáló zöldféleket. Mondjuk, a padlizsánt is, amit Erdélyországban anno törökparadicsomnak hívtak. Ha már így alakult, közepes darabot csíkoztam fel, daraboltam. A kötelező sós „izzasztás“ után papírkendővel leitattam, fokhagymás olivaolajon megpároltam. Bőven adagoltam hozzá a tépett bazsalikomlevelet, kicsit sóztam, borsoztam. Paradicsom karikákat is tettem a serpenyőbe. Mire megvolt, addigra a penne is fogkeményre főtt, összekavartam az egészet, pici tésztavizet löttyintettem bele. A tányéron kis olívaolaj is elfért rá. Beértem a ház vörösborával, ami finesszel készült cabernet franc, egyszer majd mesélek róla, de CSAK akkor, ha megengedi a főborász. :)

 

Bor és művészet a kastélykertben

Szóval, az Esterházy-kastély udvarát két napra elfoglalták a neszmélyi borászok. Az egyik sétányon a tatai képzőművészek munkáit is megismerhette a nagyérdemű. Remek és máskor is követendő párosítás, mert ennek is van íze, zamata. Mint ahogy a Stróbl-boroknak, amiknek régi tisztelője vagyok. Már „tudományosan“ barátkoztam a borral, amikor a korty után kérdőn az UFo főszerkesztőjére néztem. Vajh, honnan való? A legnagyobb természetességgel mondta, hát a Stróbl Ferié. Itt kezdődött a dolog, aztán a borok a demizsonból palackokba kerültek. Nem csak a pincében nyíltak, hanem a borfesztiválokon is. A Stróbl-borok folyamatosan fejlődtek, nőtt az elismertségük, én pedig drukkoltam a baji gazdának. Aki enélkül is mindenféle díjakat, érmeket nyert, nyer a boraival. A mértékletesség jegyében most hármat kóstoltam tőlük. A sauvignon blanc-ja mindig nyerő az illatával, a könnyedségével. A királyleánykájának erősebb tartása van, de ugyanilyen harmonikus bor. A cabernet franc-ja nagyon bejött finom rusztikusságával. A Márta asszonnyal készült közös fotó arra is bizonyíték, hogy Stróbl Feri sikerei mögött egy erős asszony is áll.

Gázrezsó és viaszosvászon

A hőség elől napközben egy falusi házba menekülök. Ez komoly mennyiségű internetes elvonással jár, ami eddig csak előnyömre vált. A környék csinos gyaloglóterep, alkalmas a „forever young“- projektre. Ebédre a vasserpenyőben mogyoróolajon üvegesre párolom az újhagymát. Rázúdítom a letépkedett mángoldleveleket, ügyelek arra, hogy ress maradjon. A felvert tojásokkal lassú lángon omlett-féle kerekedik belőle. A tetejére szórom az apróra vágott újhagyma szárát, a paradicsom karikákat. A felhasznált fűszerek: só, kakukfű, zsálya. A barátokkal közösen készített borunk az asztalon, merlotból siller, amit kis cabernat sauvignonnal házasítottunk. Nincs rá panasz, ha divatosan mondjuk, akkor jó kis bisztróbor. Egyébként meg rendben van.

 

A tortillára ültetett saláta és harcsafilé

 

A fúziós konyha különböző étkezési kultúrák konyhaművészetét igyekszik ötvözni. Szóval, engem ebbe az irányba gyakran a kényszer visz el. Magyarul, mit tudok lehetőleg gyorsan összepasszítani a konyhai választékból. Mert éhes vagyok, finomat szeretnék ebédelni. Nem veszem magam túl komolyan, könnyen belevágok mindenféle konyhai kalandba. A salátához megmostam a zsenge fejessalátát, a spenótot és a lollo rossot, olívaolajjal öntöztem, ráfacsartam fél citrom levét. Az afrikai harcsafilét félórával a sütés előtt besóztam. Az olívaolajba tettem összezúzott fokhagymagerezdet, egy szál rozmaringot, s ebben ropogósra sütöttem a halszeletet. A serpenyőben átmelegetítettem a búzalisztből készült tortillalapot, erre szórtam a salátat, amire ráültettem a hacsafilét. A hal bőven kapott még citromlevet, frissen szedett korianderrel diszítettem. Elég jó volt hozzá a Tokaj Nobilis félszáraz sárga muskotályosa tavalyról. Nem tudom überelni a kereskedő leírását, inkább idemásolok belőle: „Bárdos Sarolta évről-évre természetesen bájos bort készít a fajtából. A gyümölcsös aromákat kiegészítő maradékcukornak és a jó alapanyagnak köszönhetően könnyedsége mellett sűrű, ásványos és komoly is tud lenni.“ Egyetértek az előttem szólóval! :)

 

A gyermekláncfű és a tyúkhúr találkozása

Kezdésként érdemes hatalmas sétát tenni a növényhatározóval a réten :). Na jó, azért nem, a pitypangot és a tyúkhúrt mindenki ismeri. Azt írják a gyermekláncfűről, hogy minden része fogyasztható, de mi maradjunk a kesernyés leveleknél. Tele vitaminokkal, ásványi anyagokkal, hm. A tyúkhúr is, de ennek a friss hajtásai édeskések, szóval ha összekeverjük őket, kijön a zéró. Mindenesetre a zsenge újhagymát apróra vágjuk, jöhet rá a pitypanglevél meg a tyúkhúr. Megöntözzük tökmagolajjal, csipet só, a kevés facsart citromlé csak használ neki. A lágytojás nem csak jól mutat rajta, de határozottan emeli az élvezeti értékét, a kifliről már ne is beszéljünk. Ha beérjük a pohár vízzel, roppan elégedettek lehetünk magunkkal. Borban a könnyed sauvignon blancban, muscat blancban, olaszrizlingben van az igazság.

  

Klasszikusok délidőben

Ránézek a fotóra, elég emberes adag. Magunk között szólva, nem tűnt annak. Szóval, jól bevált a mélyhűtő kombó, most megint hurka. Nincs vele gond, a tepsiben kis vizzel megsül magától. Mondjuk, érdemes rápirítani, ropogósan igazán finom. Az édeskrumpli meg ilyen karcsú volt. Meghámoztam, megsütöttem, pár percre fedő rá, hogy puhább legyen. A savanyú káposzta standard: kimossuk, kinyomkodjuk. A fazékban karamellizált cukorral indítottam, jött bele a babérlevél, köménymag, bors egészben. Ment hozzá a szekszárdi bor, a merlot, cabernet franc és syrah házasítása. Igazán messzire hordó nagyágyú, aminek „ a Cabernet Franc adja a testességet, a Merlot lágy kedvességet, majd a Syrah intenzív jegyeivel teszi igazán tökéletessé.“ Ezt írja a pincészet saját boráról, nem kell visszavenni az arcukból.

 

Fülrángatós a teához

 

Ha az ember barátjának indián neve Kovászati, az bizony jó dolog. Főleg, ha az illető rászánja magát a sütésre. A korvapuusti korántsem káromkodás, hanem finn fahéjas csiga, aminek áthallása a vicces fül - rángatás. Ezekben a zegernyés időkben teához is kiváló a kelt tésztás sütemény.A fahéjas mellett marcipános is készült, egyformán finom, az óvatos duhajok kanálka fügelekvárral is felturbózzák. A tea standard, fekete Dunsdale és Darjeeling, bergamot, citrom, levendula illóolajjal, kis cukorral, vagy tejjel. Nem csak a testet, a lelket is megmelegíti, mint a gyertyafény. Az élethez szerencse is kell, mondta orvosbarátom. Gyurikám, nincs nap, hogy ne gondolnék rá(d).

A februári menzaebéd

 

Manapság az éttermekben kiváló menüebédeket kínálnak. Otthon is megjöhet hozzá a kedvünk, ha okosan gazdálkodunk a hétvégi maradékokkal. A hűtőben a főtt húsról eszünkbe juthat egy-két fáradt alma a kosárból. A maradék főtt krumpli is új életre kelhet, ha lepírítjuk. Az almaszósz elsőre gyerekesnek tűnik, de bátorság. A megpucolt, cikkelyekre vágott almát kevés vizben teszük fel főni, szegfűszeggel, teáskanál cukorral, reszelt citromhéjjal. A tejfölhöz kevéske liszt, főzővíz a habaráshoz, megy vissza a szószba. A forraláskor villával összetörjük az almákat, csipet sóval, friss citromlével még ízesítjük. A vizben főtt krumplit rozmaringos olajban megpíritjuk. Együtt melegíthetjük vele a főtt húst a vasárnapi húslevesből. A dolog összeállt és finom, pohár víznél nincs jobb hozzá.