Szóval, az Esterházy-kastély udvarát két napra elfoglalták a neszmélyi borászok. Az egyik sétányon a tatai képzőművészek
munkáit is megismerhette a nagyérdemű. Remek és máskor is követendő párosítás, mert ennek is van íze, zamata. Mint ahogy a Stróbl-boroknak, amiknek
régi tisztelője vagyok. Már „tudományosan“ barátkoztam a borral, amikor a korty után kérdőn az UFo főszerkesztőjére néztem. Vajh, honnan
való? A legnagyobb természetességgel mondta, hát a Stróbl Ferié. Itt kezdődött a dolog, aztán a borok a demizsonból palackokba kerültek. Nem csak a pincében
nyíltak, hanem a borfesztiválokon is. A Stróbl-borok folyamatosan fejlődtek, nőtt az elismertségük, én pedig drukkoltam a baji gazdának. Aki enélkül is mindenféle díjakat, érmeket nyert, nyer a
boraival. A mértékletesség jegyében most hármat kóstoltam tőlük. A sauvignon blanc-ja mindig nyerő az illatával, a könnyedségével. A királyleánykájának
erősebb tartása van, de ugyanilyen harmonikus bor. A cabernet franc-ja nagyon bejött finom rusztikusságával. A Márta asszonnyal készült közös fotó arra is
bizonyíték, hogy Stróbl Feri sikerei mögött egy erős asszony is áll.
