Padlizsánnal a Zenitre

Az esőnek hála, szép a termés a kertben, padlizsánokból is van bőven, amit Erdélyben törökparadicsomnak hívtak. Merthogy, az oszmán birodalomból került hozzánk.  Nem csak méltán népszerű krémje finom, de ízletes, gyors ebéd elkészítésre is alkalmas, mint általában a zöldségek. Szóval,  a padlizsánt hosszában vágtam szeletekre, sóztam, citromlevet facsartam rá, negyedóráig állni hagytam az egészet. Egy szétnyomott fokhagymagerezddel adtam plusz ízt az olívaolajnak, sütés közben kicsit odakapattam  a serpenyőben a padlizsánokat, de ez inkább használt, mintsem ártott. Eközben felvágtam az húsos testű, édeskés ökörszívparadicsomot és a mozzarellát. Kiszedtem a serpenyőből a padlizsánokat és mindkét oldalon megsütöttem a paradicsomokat is, a legvégén olvasztottam meg rajtuk a sajtot. A tányéron a padlizsánokszeletekre kerültek a mozzarellás paradicsomok és az egészet megszórtam bazsalikomlevelekkel, picit utána sóztam, megöntöztem olívaolajjal a mutatványt. Ez elvegyült a sült padlizsán és paradicsom levével, amit a bagettel kitunkoltam a tányérból😊. A Currus Pince 2018-as Zenitje igencsak ott van a szeren, ahogy ezt Maller Zsolt borainál megszoktuk. Ez a zenit is szép kerek bor, telt, tartalmas és mégis könnyed, jólesik minden korty a pohárból. Ha többre kíváncsiak, olvassák el a Borrajongó blog bejegyzését borról, amiben nem fukarkodnak a dicsérettel.

Salátának is jó a spenót

 

Leszedjük a kertben a friss spenótot vagy vásárolunk valahol. Jó alaposan megmossuk, megszárítjuk. A fenyőmagot kis olívaolajon megpirítjuk, félretesszük. Az öntethez olívaolajba citromot facsarunk, sózzuk. Kikapjuk a fortyogó vízből a lágyra főzött tojásokat. Reménykedünk, hogy azok maradtak. Az öntetbe megforgatjuk a spenótot, avokádószeletekkel dúsítjuk. Az egészet megszórjuk pirított fenyőmaggal, jöhet rá a lágytojás. Pannitól hallottuk a receptet, mi még vajaspírítóssal tuningoltuk. A köveskáli Pálffy Pincészet traminije telitalálat hozzá. Mondjuk, ez 2017-es, hogy hova keveredett, most találtuk meg. Megmaradt illatos, könnyű, aromás fehérbornak, teljesen harmonizált a spenótsalátával. Egyébként meg a tramini hívei vagyunk.

 

Itáliai utazás Rézi nénivel

Mit kezdjünk a húsvéti sonka, csülök, füstölt lapocka maradványaival? Takarékosan együk meg, szól a nem túl eredeti javaslat. Rézi néni két évszázados szakácskönyvében nagyon praktikus receptet találunk hozzájuk. Mondjuk, az olasz salátát, amit a felsorolt alapanyagokkal kicsit másként csináltam. A kockára vágott krumplit puhára főztem, a zellert és a répát közepesre. Hozzáadtam a szintén kockára vágott nyers almát. Sóztam, borsoztam, olíva olajjal nyakon öntöttem. Óvatosan összekevertem az egészet, a halomra jöttek a keménytojás cikkelyek. A cserépből céklalevelekkel díszitettem. A Szent-György-hegyről Nyári Ödön 2017-es olaszrizlingje vitt mindent. A bor teste a vulkanikus napsütéstől aranyos, olajos, inkább száraz, ízében mazsola, mogyoró és zárásként a fajtára jellemző kesernye. Királyság. Így egyszerűen. 

   

Az örök fodros kel a levesben

 

Azt írják róla, hogy a vadkáposzta termesztett változata, hidegtűrő fajta, de nem jön zavarba a nyári hőségtől sem. És tényleg. Ez utóbbit bőven megtapasztalhattuk tavaly júliusban, amikor a kapa éle úgy pattogott a kerti ágyasokban, mint a gumilabda a strandon. A telet simán átvészelte a teraszon, merthogy cserépbe is átmentettük, hogy kéznél legyen. Mert szeretjük a konyhában tudni. Kétségtelen, hogy az igazi mínuszokban egy kiszuperált frottír törülközővel óvtuk a hirtelen megrázkódtatástól. A képen látható leves egy tartalmas észak-olasz igen szolid változata, miután bekanalazása után nem kell visszamennem a rengetegbe fát vágni. Szóval, a hagymát olívaolajon üvegesre pároltam, ment a lábosba a kockákra vágott cukkini (mehetett volna krumpli helyette). Kis idő után felöntöttem vízzel, belerepültek a fodros kel levelek, sóztam, beleszórtam a rozmaring, kakukkfű és oregánó szálakat, a szabadtéri cserepes fűszerkertből. De bármi, kedvünkre való fűszernövény jó lehet. Egy evőkanál házi paradicsompürével is összekavartam a levest. A végén a „tartalom kedvéért” a tányérba csusszantottam az Atus-féle pirított  kenyeret. Persze, a levest izmosíthatjuk babbal, füstölt szalonnával, lencsével, stb., de ez most ilyen lett. Nekem ízlett. Szerintem könnyű fehér megy utána, irsai, tramini, sauvignon blanc.     

Ki akar itt a borsószezonig várni?

Hát, én aztán nem tudtam, hogy a bolognai a legjobb olasz konyha. Róma, Nápoly meg ilyenek jártak a fejemben. Bolognáról legfeljebb a nálunk elhíresült spagetti jutott eszembe. Na, most kezembe került egy könyv, ami felvilágosított tudatlanságomról. Vezeklésül nekifogtam egy igazi bolognai receptnek. Mondjuk, makaróni helyett vékony spagettit használtam, ez volt otthon, mea culpa. Szóval, lendületet vettem, villával összetörtem a bőrétől megszabadított házikolbász töltelékét. Olajon megpirítottam, felöntöttem kis tejjel, hogy puhuljon. A másik serpenyőben vajon megfuttattam az apróra vágott vöröshagymát, sóztam. Hozzáadtam a (konzerv) zöldborsót, az átabotában porból készült forró zöldséglevest. A spagettit leszűrtem és mindent egy lábosban jól összekevertem, nem felejtettem ki a maradék vajat és lereszelt parmezánt sem. Elég jó lett. Az ebédhez egy-két korty saját siller dukált a Látóhegyről. Tanulságok: friss, édes zöldborsóval, maradék húslével, makarónival biztos jobb lett volna, de ki akar itt a borsószezonig várni?

Egy másnapos ebéd

Ha szerencsés csillagzat jár égen-földön, akkor összejöhet. Azt persze, nem merném mondani, hogy mindennap ilyesmire vágyna az ember. Az előző nap katlanban főtt csontos húst megpíritjuk a vaskosabb serpenyőben. Előtte megtaláljuk a hűtőben a régen elfogyott sülthús zsírját. Az előző napi főtt krumpli becsatlakozik a pirulásba. A művelet figyelmet érdemel, nem kezdünk másba. Petrezselyemmel meghintjük a krumplit. Figyelünk. Amikor eljön a pillanat, könnyed mozdulattal lehúzzuk a serpenyőt a platniról. Ecetes cseresznyepaprika, meg miegyéb dukál hozzá. Tunkolni most zsemle, jobb lenne Atus kenyere. De, ne legyünk telhetetlennek. Sokféle bort ihatunk hozzá, jó egyensúlyú furmintot, a bölcsek szerint kadarkát majdnem mindenhez. Igazuk van, legyen az. A találós kérdés: mi is az a húsféle a tányéron?

Az uborka és a tök szerelemgyereke

Hála a nyárvégi esőzésnek, a kései jó időnek még akad a kertben zsenge cukkini. Ha már így van, készülhet szélsebesen az ebéd. Az uborka és a tök házasságából született zöldséget kockákra vágtam. Rányomtam két-három fokhagymagerezdet, sóztam, állni hagytam. Olivaolajon megfuttatam a csíkokra vágott húsos szalonnát, miután megpirult kiszedtem, félretettem. A serpenyőben a zsíradékon a cukkinit is megpirítottam, majd a szükséges mennyiségű vízben megpároltam. Tejföllel behabartam, hozzáadtam a szalonnát és az apróra vágott petrezselymet, megkavartam a mártást. Amihez gyári zsemlegombócot főztem ki a fazékban. Szerintem jó lett az összhatás :)! A tokaji Gróf Degenfeld 2021-es muscat blancja volt hozzá a bor. Félszáraz, muskotályos, virágos jegyekkel, jó választásnak bizonyult.