Ki akar itt a borsószezonig várni?

Hát, én aztán nem tudtam, hogy a bolognai a legjobb olasz konyha. Róma, Nápoly meg ilyenek jártak a fejemben. Bolognáról legfeljebb a nálunk elhíresült spagetti jutott eszembe. Na, most kezembe került egy könyv, ami felvilágosított tudatlanságomról. Vezeklésül nekifogtam egy igazi bolognai receptnek. Mondjuk, makaróni helyett vékony spagettit használtam, ez volt otthon, mea culpa. Szóval, lendületet vettem, villával összetörtem a bőrétől megszabadított házikolbász töltelékét. Olajon megpirítottam, felöntöttem kis tejjel, hogy puhuljon. A másik serpenyőben vajon megfuttattam az apróra vágott vöröshagymát, sóztam. Hozzáadtam a (konzerv) zöldborsót, az átabotában porból készült forró zöldséglevest. A spagettit leszűrtem és mindent egy lábosban jól összekevertem, nem felejtettem ki a maradék vajat és lereszelt parmezánt sem. Elég jó lett. Az ebédhez egy-két korty saját siller dukált a Látóhegyről. Tanulságok: friss, édes zöldborsóval, maradék húslével, makarónival biztos jobb lett volna, de ki akar itt a borsószezonig várni?

Egy másnapos ebéd

Ha szerencsés csillagzat jár égen-földön, akkor összejöhet. Azt persze, nem merném mondani, hogy mindennap ilyesmire vágyna az ember. Az előző nap katlanban főtt csontos húst megpíritjuk a vaskosabb serpenyőben. Előtte megtaláljuk a hűtőben a régen elfogyott sülthús zsírját. Az előző napi főtt krumpli becsatlakozik a pirulásba. A művelet figyelmet érdemel, nem kezdünk másba. Petrezselyemmel meghintjük a krumplit. Figyelünk. Amikor eljön a pillanat, könnyed mozdulattal lehúzzuk a serpenyőt a platniról. Ecetes cseresznyepaprika, meg miegyéb dukál hozzá. Tunkolni most zsemle, jobb lenne Atus kenyere. De, ne legyünk telhetetlennek. Sokféle bort ihatunk hozzá, jó egyensúlyú furmintot, a bölcsek szerint kadarkát majdnem mindenhez. Igazuk van, legyen az. A találós kérdés: mi is az a húsféle a tányéron?

Az uborka és a tök szerelemgyereke

Hála a nyárvégi esőzésnek, a kései jó időnek még akad a kertben zsenge cukkini. Ha már így van, készülhet szélsebesen az ebéd. Az uborka és a tök házasságából született zöldséget kockákra vágtam. Rányomtam két-három fokhagymagerezdet, sóztam, állni hagytam. Olivaolajon megfuttatam a csíkokra vágott húsos szalonnát, miután megpirult kiszedtem, félretettem. A serpenyőben a zsíradékon a cukkinit is megpirítottam, majd a szükséges mennyiségű vízben megpároltam. Tejföllel behabartam, hozzáadtam a szalonnát és az apróra vágott petrezselymet, megkavartam a mártást. Amihez gyári zsemlegombócot főztem ki a fazékban. Szerintem jó lett az összhatás :)! A tokaji Gróf Degenfeld 2021-es muscat blancja volt hozzá a bor. Félszáraz, muskotályos, virágos jegyekkel, jó választásnak bizonyult.

  

Két serpenyő egy ebéd

Ha szüretről marad egy-két fürt otello azt érdemes a pincébe tárolni. Ez a direkttermő fajta illata és íze miatt a falusi szőlők egyik kedvence. A mi háztartásunkban azért menő, mert remek kísérője a sült hurkának. Régen a tévében láttuk a nagymenő séfnél (nem otelloval) a szőlő és hurka kombót. Nem haboztunk, annektáltuk az ötletet. Az egyik serpenyőben kis zsiradékon rápíritunk (a tegnap sült) májas és véres változat felvágott karikáira. A másik serpenyőben olívaolajon és vajon megforgatjuk a szőlőszemeket, míg pici levet eresztenek. Ezzel a lével a tálalásnál megöntözhetjük a hurkakarikákat. Egy kis rukkola soha sem árt, inkább feldobja az ételt. Jobb híján, közepesen testes vörösbor került az asztalra, ami körül emiatt azért nem kergettek meg. Cabernet sauvignon, kékfrankos, merlot házasítása a Bodri-küvé, bogyós gyümölcsösséggel, kellemes ízvilággal.

 

 

Eső előtt köpönyeg

A kiadós zivatarok után érdemes a rétek felé venni az irányt. Főleg, ha az emberfia tudja, melyik rétet keresse. Merthogy ennyi csapadék után tuti találunk gombát. Mondjuk, a gumicsizma ilyenkor is hasznos viselet. Nincsenek vargánya-álmok, beérjük az erdőszéli csiperkével. Frissiben elkaptuk őket, piszkosfehér, vastag kalapban bújkálnak a vizes fűben. Otthon a feleségem tüsténkedik a tűzhelynél, sokkal jobban főz nálam. A serpenyőben fokhagymás olajon, vajon kakukkfűvel és rozmaringgal píritja a gombaszeleteket. Közben Atus magos, kovászos kenyerszeleteiből pirítósokat készít. Ezekre pakolja a sült gombaszeleteket, picit sózza, megszórja petrezselyem zöldjével. A kertjéből odavarázsolja a paradicsomot, paprikát, retket a tányérra. A barátokkal közös chardonnay tükrös küllemével, őszibarackos ízével, rátarti gerincességével járul hozzá a vacsorához. És egyáltalán.

A kényelem diadala

Megint az időfaktor, gyorsan és valami finomat főzni. Persze, hogy ebédre. Máris párolódik a csíkokra vágott hagyma az olívaolajban. Egyszer olvastam valahol, hogy a cukkini és a paradicsom édestestvérek. Vagyis, jól kiegészítik egymást a fazékban. Itt az ideje kipróbálni. Kis viz is kerül a zöldségek alá, füstölt sót szórok rájuk. A terasz kertjéből rozmaringgal, kakukkfűvel és oregánóval izesítem. Ennyi az egész, nincs kedvem csűrni-csavarni a dolgot más hozzávalókkal. Bátran otthagyom tűzhelyet és megnézem levelezésemet a számítógépen. Ott is felejtem magam előtte. Szerencsére észbekapok, így aztán az ebédem csak a levét forrja el. Azért ez mázli, ezt a receptbe többet nem veszem bele. Pont annyira ress, amennyire lennie kell. Ropogós és ízeletes. Az oregánó uralja a kakukkfűvet és a rozmaringot, de talán emiatt nem kell Berettyónak mennem. Egy nagy pohár hideg csapvíz dukál hozzá.

  

Orosz-libanoni találkozó a konyhában

 

A hőség nagy úr, kinek van kedve délben ebéddel bajlódni. Úgyhogy érdemes hajnalban szörfözni a neten. Hátha találunk valami egyszerű és finom receptet. Pont ilyen az „okroshka“, az orosz kefír leves. Egy szem krumpli és a tojás tíz perc alatt megfőtt, a tojás sárgáját kiszedtem. A fehérjét a krumplival együtt kockákra vágtam, meg hozzá nyers zöldségeket: uborkát, retket (ha van), újhagymát, paradicsomot. Botmixerrel a kefírbe kevertem főtt tojássárgáját, borsoztam, sóztam. A kaprot se hagytam ki belőle. Mindkettő mehetett a hűtőbe, ebédkor ráöntöttem zöldségekre a kefírlevest. Komolyan, nagyon finom, hűsítő, laktató. A tabulé petrezselymes kuszkusz, vagy bulgur saláta. Forró vízzel nyakon öntettem a kuszkuszt, amikor felszívta a vízet, hagytam kihűlni. Bőven facsartam rá citromlevet. Összekevertem a már ismertett zöldségekkel, apróra vágott korianderrel, merthogy kevés petrezselyem volt otthon. Sóztam, egy kissé fanyar olívaolajjal meglocsoltam, mehetett a hűtőbe. Ez is bingó lett! Ámbár egy kis joghurt még elfért volna rajta. Ma a tiszta víz volt az italom, bizony, hálás lehetek ezért is.