Az indítással mindenképpen, mert J.O. receptje alapján készült a sokféle közül az egyik itáliai kenyérleves. A kelkáposzta és fodros kel
levelek simultak a pirítós szeletekre, amik közé töméntelen reszelt
sajt is került, nem szólva a fűszerekről. Mindezt nyakon öntöttük csirkeaprólékból készült
húslével, friss kenyérszeletekkel lenyomkodtuk, nem hiszik el, de bőven
megszórtuk még reszelt sajttal. Utána száznyolcvan fokon megsütöttük,
summa summarum, fenséges volt, mindenki legalább kétszer vett belőle. Jó
kis szaftos tarjából készült a sült hús, amihez a spárgához hasonló
feketegyökér és póréhagyma párolódott, ehhez már elfogyasztottuk a bort
is, ami nem volt más, mint a Villa Antinori Bianco 2011, ez sem volt kellemetlen. Nem jellemzőek a meghatározó illatok,
fehér húsú gyümölcsök, jó koncentráltság, élénk savak. A házasítás
felében trebbiano, másik meghatározó a malvasia, van még benne pinot
blanc és pinot grigio, és jutott bele rajnai rizling is. Elkortyolgattuk
az ételhez, a gyümölcsös pudinghoz már a fertőbozi Vincellér borászat kései szüretelésű zenitje járt, szintén 2011-ből. Nem vitás, nem véletlenül ajánlotta a soproni borboltos a nyáron. Nem olasz, de ettől még nagyon finom. Ez a híres-nevezetes kenyérleves:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése