Ez a havas márciusi tél arra
biztat minket, hogy nézzünk körül boros mappáinkban, hátha akad valami, amiről
még nem számoltunk be. Rögtön rálelünk egy somlaira, és mit számítanak a
mínuszok, már a látványtól megmelegedik a szívünk tájéka. Nem tagadjuk,
kedvenceink bőven akadnak az itteni borok közül, de félő, hogy elfogultságaink
jelentősen befolyásolták ezek választékát. Bevallhatjuk, bizony tartózkodó
prekoncepcióval közeledtünk a nagy somlói burgundi palackjához. Aztán jól
pofára estünk. Így van ez rendjén, nem kell „arcoskodni”, mondta volt a tréner
a teniszpályán, miután fonák egyenessel elütött a hálóhoz igyekvő tanítvány
mellett. Nagy Somlói 2009 a Kreinbacher Birtok, a Szent Ilona Borház elegáns
házasítása, a hegyen forszírozott három fajtából, így furmintból, hárslevelűből
és juhfarkból.
Ugorjuk a közepébe, mostani
szokásaink szerint, nagyon is ízlett. A pohárban szép aranysárga volt, gazdag
egzotikus gyümölcsök illataival, ananász, papaya bizonyosan. A tíz hónapos
hordóban érlelés hozhatta a vaníliát. A telt, már-már vajas kortyban kirobbanó
mineralitást éreztem, harmonikus struktúrával, erős összhangzattal, hosszú lecsengéssel.
Még januárban ittuk, a kelkáposztalevélbe, apróra vágott abált szalonna került,
ami szabadtéri üstben főtt sok minden mással. Ezután jött a só, paprika
fokhagyma a hegyibe. A töltelék kiegészült egy kis csirkemájjal, a fűszerek meg
snidlinggel, korianderrel. Kiváló volt, és a bor hozzá, egyszerűen fenséges.
Csak így szerényen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése