A repülőgépen pohárnyi jeget
adnak a chardonnay-hoz. A helyiek nyomják a poharaikba. Dél-Afrikában majd
mindenhol jég dukál a fehérhez, a „rídvájnhoz” nem. Ezután indul a bortúra Stellenbosch-ba.
Persze, jégről szó sem esik. A település tele emberekkel, mindenki bort akar
kóstolni. Bár számtalan borbár kínálja magát, de autó- és mikrobuszokon több
borászatba is eljuthatunk.
Terry vezetésével és Easy Rider
feliratú mikrobuszával, holland, svájci, magyar és hazai játékosokból álló kis csapattal
vágunk neki a hétórás kalandnak. Ebéd majd Franschhoek-ban, az elűzött
hugenották alapították az 1600-as évek végén. A Malan-család is a francia
protestánsokig vezeti vissza családfáját, övék a Simonsig Wine Farm. A teljes
szortiment megy Angliába, egyébként még negyven országba szállítanak.
A borászatban hatalmas fém- és
cementtartályokba kerül a must. A komolyabb fajtákat kanadai, francia
tölgyfahordókban érlelik. A hordókat öt év után eladják konyakos cégeknek. A
testes vörösek parafadugót kapnak, a többi műanyagdugót vagy csavarzárat.
Filozófiájuk szerint ezeket egy éven belül úgyis megisszák a vásárlók.
Shiraz-t szüretelnek a februári
nyárvégén, kistraktor húzta utánfutókon érkezik a szőlő. Éppen úgy, mint otthon
Látóhegyen a zenit. Na jó, a traktorvezető nem hasonlít a Sós Lacira.
Kíméletesen préselik a fürtöket, nem csak a kocsánytól, a magoktól is
megszabadítják a szemeket. A mustot egy ideig fémtartályban hűtik, aztán megy a
hordókba. Borászhölgy kismama, az év
borásza is volt, felügyeli a technológiai folyamatokat.
Mi a tornácos teraszon telepszünk
le. Terry egy itteni régi szokás szerint karddal nyakazza le a pezsgőspalackot.
Mérsékelt siker. Kezdődik a kóstoló, stílusosan ezzel a száraz „sampánnyal”.
(Az árak nagyjából forint/palack a végén.)
Kaapse Vonkel 2011 Általában nem rajongok a pezsgőért, de még én is
érzem, hogy alapjáraton nagyon jó. Ittam itthon egy árban négyszeres,
stílusában hasonló franciát, simán pariban van vele. Minden dél-afrikai
pezsgőnél hangsúlyozzák, hogy francia metodika szerint készült. Ők tudják,
miért. Chardonnay és pinot noir, két százalékban még valami ritkaság. Tényleg
elegáns, kellemes, hosszú ízekkel. (3000)
Chenin Blanc 2012 A dél-afrikai olaszrizling, a meghatározó fehérbor,
nagyon a sajátjuknak érzik. A kóstolósorból a legolcsóbb. Szalmasárga színe
becsapós, mert teltebb annál. Virágos illatok és egzotikus gyümölcsök, nekem
ananász sejlik, finom utóíz. (1000)
Gewürztraminer 2011 Kuriózum errefelé ez a fajta, büszkék is rá,
állítólag túl meleg van hozzá. Minden stimmel, aranysárga, egzotikus
illatokkal, ízekkel, középen kis mézességgel köszön be, persze, hogy félédes
bor. Nincs is vele semmi baj, ha az ember nem ivott magyar fűszeres traminit,
de hát ivott. (2000)
The SMV 2010 Shiraz, mourvédre és viognier házasítása, elég
erőteljes bor. Rubintosan vörös, illatában bogyósgyümölcsök, a shiraz adja az
alaphangot, de ízében nekem fásnak tűnik, igazából, meg egyáltalán, de valahogy
nem szeretem. (2500)
Redhill Pinotage 2009 Kezdjük a végén, bingó! Na, ez ott van a
szeren. Nem véletlenül kapta a plecsniket. Ez az ottani vörös fajta, pinot noir
meg cinsaut keresztezéséből a pinotage. Súlyos, testes vörösbor készül belőle,
mint ez is. Kiegyensúlyozott, harmonikus, ízgazdag, nagy élmény. (7500)
A borászatban 25 bort kínálnak
kóstolásra és 35 fajtát vásárlásra. Szedelőzködünk, bedobom a rotterdami
fiatalembernek „Jozef Kiprics”-et, szülővárosom futballhírességét. „Örökre a
Feyenoord legendája marad!”, hangzik a válasz. Meglapogatjuk egymás hátát, nem
hiába töltöttük borozással az időt. Beszállunk a mikrobuszba, célba vesszük az
újabb borászatot. Az élet szépnek tűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése