Olvastam az újságban, hogy beégtünk a kézilabda vébén, ezért arra gondoltam, hogy a konyhában csinálok egy sikeresebb kínai figurát, vagyis majdnem igazi kínai levest. Persze, nem a kézilabda miatt, inkább azért, hogy gyorsan legyen ebédem, de gondoltam, ezzel a sztorival blikkfangosabb lesz ez a poszt. (Bocs.) Indulásnak feltúrtam a hűtőt, a zöldséges szekcióban találtam fodros kelt, mángoldot, töpörödni készülő padlizsánt. A leveleket tépkedtem, a török paradicsomot apró kockára vágtam, a lilahagymát vékony csíkokra, amikor ez üvegesre párolódott a vajon, mehetett bele a többi is, aztán az egészet felöntöttem előző az napról maradt zöldségalaplével. Kóstolás után kis után sózás, aztán ment a négy perce ment a fazékba a búzalisztből készült kissé kemény kínai tészta a hiperből. A szójaszószos ízesítés volt a ráadás, és egy kis petrezselyem zöldje díszítés. Hozzá autentikusan forrázott kínai tea volt, egy adaghoz teáskanálnyi tealevél kell. Az első forrázást leöntjük róla, aztán csak csészényi vizet forralunk minden alkalommal, azt öntögetjük rá háromszor négyszer. Nem ízesítjük semmivel, a negyedik csésze tea édes lesz magától, ahogy ígérték a kínaiak. A leves finom volt, de ha az utolsó kortyokat megisszuk a levescsészéből, akkor érdemes előre pozicionálni azt a lyukat, ami az evőpálcikákat tartja. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése