Nálunk puliszkának hívják, az olaszoknál és még több helyen a világban, polentának. Majdnem mindegy, de mégsem, mert az értő vélemények szerint kukoricadarából puliszka készül, kukoricalisztből polenta. Dehogy ne legyen ilyen egyszerű, vannak ahol fele-fele arányban kevergetik a fazékban bugyborékoló masszát. A lobogó sós vízbe egyenletesen, folyamatos kavargatás mellett öntjük a darát/lisztet, míg kása lesz belőle. Innen sokféle gasztronómiai irányt vehetünk, de esetünkben szárított vargányával ízesítettük, majd tepsibe simítottuk, hagytuk megdermedni. Ezután kacsazsíron jól átmelegítettük, közben elkészült a kockákra vágott padlizsánból a puliszkára/polentára való. Amit csak sóztunk, kis paradicsomszósszal megbolondítottunk, mert a kukorica édeskés íze megszelídítette a paradicsomszósz savanykásságát. Tényleg finom lett, mint ahogy az egri Ostoros pincészet 2015-ös pinot noir-ja is jó választásnak bizonyult könnyedségével, gyümölcsös ízeivel. Ez a bor arra is bizonyíték, hogy az olcsó is lehet jó, csak megfelelő évjárat, szaktudás és szerencse kell hozzá, ami egyébként a fogyasztóra is ráfér, hogy felfedezze ezeket a palackokat a hiperek polcain.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése