Látható a képen, ez még igazi napsütés. Nyári. Akkor még ereje teljében jött a kertből a cukkini meg a paradicsom. Különösebb fakszni nélkül grillezve sütöttem meg a zöldségeket köretnek. Spanyolhonból érkezett (a boltba) az (üveges) zöld olívabogyó. Konzervből kerültek a serpenyőbe az tintahal(fejek) is, mégpedig Ausztriából utaztak Észak-Komáromba, ahol egy német üzletlánchoz tartozó hiperben emeltem le a polcról a dobozt. A globális kereskedelem (üzlet) bebizonyította válhat nemzetközivé a világ. Más portékák esetében, legyen az politikai vagy szellemi, eddig úgy tűnik, ez erősen kétséges lehet. Jelen esetben ez mindegy is, só, koriander, citrom jutott a tintahalakra. Finom lett, ezt már az elején sejtettem, úgyhogy hárslevelűt bontottam. Mégpedig régi, sokszor dicsért kedvencet, a Somlói Apátsági Pince Hárslevelűjét 2011-ből. Kimásolom egy korábbi posztból, mit gondolok erről a borról: "bazalton termett szőlőből készült, a náluk jellegzetes ásványos melegséggel, nektárossággal. A színe aranysárga, illatában a fehérhúsú gyümölcsök, mondjuk őszibarack, mellé enyhe virágosság társul. Telt korty, krémes testtel, az ízek kavalkádjával, kis egzotikus beütéssel, mézes hízelgéssel, de határozott alkohollal és tartással." Most sem volt másként, úgyhogy SAP.
