2013. január 26., szombat

Olaszrizling az olasz tésztához



Pálffy Gyula borait még a nyaraláskor kóstoltuk, amikor Köveskálra vitt a jószerencsénk. Bevásároltunk ezt-azt a faluvégi háznál, aztán a készlet gyorsan elfogyott.  Ha jól emlékszem volt abban tramini, rozé, pinot noir és cabernet sauvignon. Ültünk a teraszon egy másik faluban, élveztük a Balaton-felvidék csendjét és estéjét. Beszélgetés közben pedig koptattuk a palackokat. Úgyhogy elutazás napján újra leruccantunk és bevásároltunk. Nem bántuk meg, azóta is keressük és isszuk a borait. Ha meg kéne fejteni, hogy miért, talán azért mert egyszerűek, de mégis ott van bennük a szőlőtermő vidék, ha úgy tetszik terrior, minden szépsége és bonyolultsága. Most a Pálffy Olaszrizling 2011 volt soron, színe szalmasárga, illata virágos, itt-ott gyümölcsös aromajegyek, az első korty után megállapíthatjuk, klasszikus olaszrizling, bársonyosan krémes, csiszolt savak, tökéletes egyensúly. Lecsengése hosszan mézes, sós, mandulás. Olaszrizling etalon. Ehhez a hirtelen összeütött olaszos tésztához ittam, szárított paradicsom, olívaolaj, zöldfűszerek.  Stimmelt. Újabb Pálffy felfedezés hamarosan, néhány nap és megérkezik a félédes tramini.  








2013. január 18., péntek

A francia falusi bor hiper válogatása


Az ember fáradtan hazaér a munkából, az ebédet csak melegíteni kell. Gondos kezek már összekészítették a hűtőszekrénybe, reggel elhangzottak a felhasználáshoz is a jó tanácsok. Kacsazsíron kéne lepirítani a vízben főtt krumplit, de nincs kedvem ehhez a művelethez. Úgyhogy a kolbásszal töltött tüske, magyarul szűzpecsenye mellé vajas krumpli lesz. Ez kimerül abban, hogy a felmelegített krumplira diónyi vajat olvasztok rögvest. Vegyes savanyú, káposzta, zöld paradicsom, uborka az e célra rendszeresített műanyag vödörből. Az itthoni borkészlet felmérése okoz még némi bizonytalanságot, de aztán kiemelem a Cotes du Rhone Villages Reserve 2009-es évjáratát, ami, persze tecsoválogatás. Mégpedig az utolsó darabja a hirtelen felindulásból vásárolt néhány palackos tételnek. A korábbiak sem okoztak csalódást, erre sem mondhatok rosszat. Kis szellőztetés után gyümölcsös illatok, a bor könnyed, elhozza a gyümölcsös ízeket is, de azért mégiscsak syrah és granache házasítása, így a bizsergető tanninok sem maradnak el. Szépen felépített vörösbor az átlagos napi fogyasztásra az átlagos fogyasztónak. Annak meg remek. A Rhone-vidék déli része, mint köztudott elég előkelő helyet foglal el a francia borvidékek között, mégis jut jó minőségű bor innen a szerényebb pénztárcájú vásárlónak is. Elég jó gyakorlat.

2013. január 17., csütörtök

Egyszerű vacsora bonyolult borral


Hirtelen készült a vacsora, a hűtőből előkerült a mediterrán saláta a hiperből, egy konzerv tonhallal módjával kavarva-keverve, a hegyibe meg valamiféle joghurtos-majonézes öntet. Hozzá a stabilan bevált katalán bagett, szintén a hiper polcáról.  Nem szólt túl nagyot, de panaszra se adott okot. De azért, hogy a mérleg nyelvét egy szintre balanszírozzuk, nem haboztunk felbontani a Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2010 palackját. Kóstoltuk, ittuk is már korábban, így nem kockáztattunk sokat. Magyarul, semmit sem. Merthogy az a véleményünk, ez nagyon ott van a spiccen. Illatában virágok, színében óarany, egy kis forgatás a pohárban és ott vannak a márványablakok. A kortyban trópusi gyümölcsök, egy mézesség vegyül a sóssággal, mindez szép harmóniában hullámzik. A savak megőrzik szárazságát, elnyújtott, hosszú utóíz. Emlékezetes. Jár a kalapemelés bornak.

2013. január 15., kedd

Nagyon bejött a kövidinka


Már első kortynál derengett, nem lőttem bakot, amikor kis vacillálás után csak hónom alá csaptam a másik palack mellé (erről majd egyszer) a borboltban Maurer Oszkár hajdújárási kövidinkáját a 2011-es évjáratból. Minden megvolt, amit a lexikon ír a fajtáról, lágy és zamatos, mégis szép struktúrával és egy szinte zavarba ejtően kellemesen félszáraz ízzel. Az ebből a szőlőből készült bort szokták egyszerűnek nevezni, én ezzel ezt nem tenném. Különlegesen finomnak gondolom, ebben, lehet szerepet játszik az is, hogy 1941-es tőkéken termett a szőlő. Egy szónak is száz vége, nagyon bor a Maurer Kövidinka 1941 2011. A pincészet honlapján a borász ezt írja: "Elsősorban őshonos fajtákat termesztünk, mint a szerémi zöld, kövidinka, piros magyarka, bakator, mézes fehér, furmint és kadarka. E mellett kísérleti jelleggel termesztünk olaszrizlinget, rajnai rizlinget, sárgamuskotályt, kékfrankost, pinot noirt, cabernet sauvignont és merlot-ot, a két borvidék 15 különböző dűlőjében." Mármint a Szerémségben, a Délvidéken. Azóta tettem próbát másik vidékről származó kövidinkával, igen jó volt, de Maurer Oszkár kövidinkája más. Hamar elfogyott.

2013. január 13., vasárnap

Ez a juhfark fájintos volt…


Szóval, ennyire cizelláltat ebből a fajtából nem sikerült még kifognom. Több hozzáértő szerint, nem is igen van, kivételként erősítve a szabályt, Bott Frigyes első évfolyamos Vinculumját emlegetik. Én abból csak az olaszrizlinges verziót kóstoltam, ha annál jobb volt a juhfarkból készült, akkor bíz'a nagyon derék. Takács Lajos Juhfark 2008-asát kacsamell salátához ittuk. A ételreceptről csak annyit, hogy a kacsa egészben sült meg a rendliben, aztán estére készült el a képen látható mű, az egyéb részek több terítékes ebédbe mentek. A hússzeletek ruccola ágyra kerültek, majd megöntöztettek balzsamecetes, mogyoróvajas, korianderes, petrezselymes öntettel. A bor nagyon izgalmas volt, különösebb illatok nélkül, az ízek valósággal "robbantak" a szájban. Mindenféle egzotikus gyümölcsök is eszébe juthattak az embernek, miközben finoman jöttek a sós, ásványos jegyek, amiket emlékezetes lecsengéssel zárt ez a nagyon elegáns, különleges somlói bor.