Kvaterka a pezsgőgyárban

Hamarosan száz neszmélyi bor szerepel tizenöt pincéből egy bemutatón, most az egyikről, amire Attila barátom hívta fel a figyelmem. Bizakodjunk, ahogy cseppben a tenger, úgy ebben a borban is ott van az a bizonyos száz, mert a dunaszentmiklósi Kősziklás Pincészet Sárga Muskotály 2015-ös folyama remek bor. Puff, ezzel ellőttem az összes puskaport, de mégsem, mert kóstoltam magában, sült csirkéhez, ehhez az olaszos tésztához, és mindegyikhez passzolt. A gyors ebédhez nyolc perc alatt főztem ki a bavette-t, a genovai eredetű tésztával most találkoztam először, a spagettiéhez hasonlít, csak annál laposabb. Az idővel és az éhséggel való küzdelem jegyében a szósz elég egyszerű, az olívaolajon piruló fokhagymára paradicsomlekvár, aztán passz. Az első kezem ügyébe kerülő sajtot reszeltem rá, és jöhetett a korty bor. Egyes vélekedések szerint az ilyen típusú ételhez a könnyű vörösbor való. mások a száraz fehéret sem érzik rossz választásnak. Az elméleti kérdéseket felülírta a valóság, mert ez a száraz sárga muskotály teljesen helyén volt most is. A szőlőből készült borok félszáraz, félédes, édes változatai az arra alkalmas borvidékekről nagyon is kedveltek, de ebben a száraz változatban is fölfedezhetjük mindazt, amiért szerethetjük ezt a fajtát. A megnyerő illathoz zöldes aromák társulnak, barátságos savakkal, lendületes frissességgel, megunhatatlan ízgazdagsággal, fogyasztása csak azért veszélyes, mert hamar üres lehet a palack. 

Kelkáposztás kenyérleves és a Kősziklás

A hideg, esős időjárás kedvet csinál a tartalmas levesfélék készítéséhez. A toplistát nálunk a „Kelkáposztás kenyérleves zsályás vajjal olasz módra” elnevezésű Jamie Oliver recept vezeti, amit hozzáigazítottunk a hazai viszonyainkhoz. Esetünkben volt otthon csirkeleves alaplének, amiben előírás szerint roppanósra főztük kelkáposzta- és fodros kel leveleket, amik külön tálba kerültek. Kenyérszeleteket pirítottunk, amit bedörzsöltünk fél gerezd fokhagymával. Másik fazékban forró olívaolajon összeforgattuk húsos szalonnaszeleteket a szardellafilével, amikor a szalonna megsült, mentek hozzá a roppanós levelek, meg néhány rozmaringág. A tűzhely sütőjébe beférő edény aljába egy rétegbe raktuk a pirítósokat, erre terítettük a leveleket, reszelt cheddar és parmezán sajttal szórtuk meg. Mennyiségben két réteg sikerült, ezeket betakartuk sima kenyérszeletekkel, amit jól lenyomkodtunk. Ráöntöttük az alaplevet, éppen annyira, hogy eltakarják a kenyérszeleteket. A maradék reszelt sajttal még megszórtuk és harminc percre betoltuk a sütőbe. A tálalás után jöttek a vajon pirult zsályalevelek. Leveshez nem illik bort inni, de utána már szabad. Megmaradtunk a „zöldnél”, a dunaalmási Kősziklás Pincészet 2015-ös Sauvignon Blanc-ja hírnevéhez méltón szerepelt. Illatában és ízében hozta a zöld zamatosságot, bodzás, friss és lendületes savakkal igazolja egyik méltatójának szavait, miszerint „csúszik, mint a veszedelem.”