A Pallas szerint, valószínűleg hinni lehet neki,
a tizenhatodik században Nápoly vidékéről hozták ide, később az Érmellék és
Badacsony vidékén forszírozták a fajtát. A lexikon írja, hogy kitűnő zamatú,
zöldesbe játszó, sárgásszínű savanykás pecsenyebort ad a szőlő. „A bakator
bornak 6-8, sőt 15 év kell hozzá, míg kitűnő zamatja kifejlődik, s jó hírét
nagyon veszélyezteti, ha korábban bocsátják áruba.” Na, ezek után bontottam fel
a szerémségi Maurer Oszkár Bakator 2011-sét, lesz, ami lesz. Azért előtte
elolvastam a palackon a tájékoztatót, mely ismerteti, hogy „Nagyrészt a 103 éves hajdújárási, valamint a Nagy-Krisztus
dűlő fiatal, bakművelésű ültetvényének termése a palackban lévő bakator. Ismét
szeretnék bizonyítani, hogy a régi magyar fajták tudnak meglepetést okozni.” Az
első kortyot úgy képzelném el, hogy csöndes falusi ház verandáján üldögélek a
fonatos karosszékben, az asztalon kockás abrosz, a forróságban elcsendesült
délutánban kicsit megforgatom a pohárban a bort. Napszítta szalmasárgának
titulálnám, és ha belekortyolnék, jólesne szomjoltó savanykássága. A kortynak
középen érdemes elidőzni kicsinyest, testesebb az annál, mint gondoljuk, sós,
fanyar ízekkel, viselhető savakkal őrzi az időt, míg megszólal az esti
harangszó.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Maurer Oszkár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Maurer Oszkár. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. április 25., csütörtök
2013. január 15., kedd
Nagyon bejött a kövidinka
Már első kortynál derengett, nem
lőttem bakot, amikor kis vacillálás után csak hónom alá csaptam a másik palack
mellé (erről majd egyszer) a borboltban Maurer Oszkár hajdújárási kövidinkáját
a 2011-es évjáratból. Minden megvolt, amit a lexikon ír a fajtáról, lágy és
zamatos, mégis szép struktúrával és egy szinte zavarba ejtően kellemesen
félszáraz ízzel. Az ebből a szőlőből készült bort szokták egyszerűnek nevezni,
én ezzel ezt nem tenném. Különlegesen finomnak gondolom, ebben, lehet szerepet
játszik az is, hogy 1941-es tőkéken termett a szőlő. Egy szónak is száz vége,
nagyon bor a Maurer Kövidinka 1941 2011. A pincészet honlapján a borász ezt írja:
"Elsősorban őshonos fajtákat termesztünk, mint a szerémi zöld, kövidinka,
piros magyarka, bakator, mézes fehér, furmint és kadarka. E mellett kísérleti
jelleggel termesztünk olaszrizlinget, rajnai rizlinget, sárgamuskotályt,
kékfrankost, pinot noirt, cabernet sauvignont és merlot-ot, a két borvidék 15
különböző dűlőjében." Mármint a Szerémségben, a Délvidéken. Azóta tettem
próbát másik vidékről származó kövidinkával, igen jó volt, de Maurer Oszkár
kövidinkája más. Hamar elfogyott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)