A tavasz első gombája és a pinot noir

Attilával mentünk medvehagymát szedni, ugyebár szezonja van, lelőhely meg van bőven a környéken. Mit tesz „az élet és a véletlen”, az erdei ösvény mellett kiszúrta a kucsmagombát.  Nos, ahol egy gomba van, akad ott több is, legalább is ez az elmélet. Emlékszem bakonyi túránkra, amikor az első és egyetlen vargánya maradt a zsákmányunk. Megjegyzem, hajszálvékonyra szeletelve, majd kacsazsíron lesütve, pirítóssal elfogyasztva, egy pohár borral leöblítve azért az sem rossz falat. Most szerencsénk volt, az erdőszélen, kisebb papírzacskónyival összegyűlt a hegyes vagy nyúlánk kucsmagomba. Otthon a serpenyőbe két gerezd fokhagyma került, erre a kucsmagomba, amikor elfőtt e leve, tejszínnel behabartuk, petrezselyem zöldjével és medvehagymával megszórtuk, só, bors és kész. A kissé szélesebb tagliatellével tálaltuk, amihez az álmoskönyv szerint szinte bármilyen szószt adhatunk. De ez nem „bármilyen”, hanem meglehetősen ízletes.  Egy zamatos, selymes, jó szerkezetű, nagyon szerethető pinot noir-t ittunk hozza Badacsonyból. A badacsonyörsi Váli Péter borait kedveljük, ezek egyike volt a kiválasztott 2014-ből.  A borász szerint igazi beszélgetős bor, igazat kellett adnunk neki, és még az is kiderült, hogy a gombához is jól iható. 

Három testőr az asztalon

Olaszrizlinget kóstoltunk, amiről érdemes tudni, hogy a legnagyobb területet foglalja el a hazai szőlészeti térképen. Eredetébe nem bonyolódunk bele, annyi bizonyos, hogy nevével ellentétben nem olasz, hanem inkább francia. De ez is a múlt messzi homályába vész. Tehát magyar fajtával van dolgunk. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a Fertő-tó burgenlandi borászataiban a welschriesling erős rokona, tán még ikertestvére. Mindegy, mert mi – sok más honfitársunkhoz hasonlóan - szeretjük az olaszrizlinget, amit amatőrök és profik szívesen készítenek. Maradjunk az utóbbiaknál, ott is a premier ligában. Badacsony és a Balaton-felvidék vulkanikus talaja kedvez minden szőlőnek, így az olasznak is. Három kóstolt borunk: Szászi Endre 2012-es badacsonyi, Trombitás Tamás 2010-es szentbékkállai, Váli Péter 2012-es badacsonyörsi.  Tiszta színűek, márványosak, illatuk virágos, körtés, a kortyok krémesen ásványosak, talán őszibarackosak, aztán a fanyar keserű mandula, gazdagon hullámzó utóízekkel. Zamatos, jó savú, harmonikus borokkal van dolgunk, hozzák a sztenderdeket, de mindegyiknek meg van a maga sajátos ízvilága. Kitűnő mindegyik. Ezért helyezésekbe nem bonyolódunk, eredményt nem hirdetünk. Inkább töltünk a poharakba.

Magyar burgundiak innen-onnan

Szóval, a pinot noirról lesz szó, ami a borsznobok, de a hozzáértők szerint is a kékszőlőből készült borok egyik non plusz ultrája. Hagyományosan Burgundia, franciául Bourgogne meghatározó fajtája. A borvidéken készült jó borokat nem olcsó megvásárolni, nem feltétlenül azért mert annyira jók, hanem ennyi a piaci értékük. A tehetős borkedvelők világszerte szívesen a zsebükbe nyúlnak egy-egy palackért. De mi két kedves magyar borászatunk az egri Orsolya pince és badacsonyörsi Váli pincészet pinot noirját kóstoltuk húsvétkor. Egymástól eltérő időpontban vásároltuk, a különböző évjáratú palackokat. A fajtán kívül azonosság volt az is, hogy a tulajdonos-borászok, az egri, pontosabban ostorosi Tarnóczki Zoltán, és a badacsonyörsi Váli Péter is ezt a vöröset issza a sajátjából a legszívesebben. Orsolyáék bora a legendás 2009-es évjárat, amit akkortájt vásároltunk meg egy bemutatójukon, és eddig a pincében pihent. Váliék 2012-esét tavaly nyáron a jó hangulatú helyszíni kóstoló után. Az Orsolya pinot noir finom barnasággal meggypiros, illata az alapos szellőztetés után is csábítóan gyümölcsös. Ez ízében is megmarad, cseresznye, szilva, erdei gyümölcsök, kis fás vaníliával. A korty telt és krémes, harmonikus, kiegyensúlyozott savakkal, nagyon kellemes lecsengéssel. Remek bor. Mint ahogy az ifjabb pályatárs is az, a Váli pinot noir legfeljebb fiatalabb, ezért kicsit könnyedebb az összevetésben, de ez is kiérdemli a remek jelzőt. Valamivel áttetszőbben, rubintosan cseresznyepiros, illatában enyhe virágosság is felfedezhető. A korty gyümölcsössége itt is elragadó, fekete cseresznye, aszalt megy, a savak és tannin egyensúlya szépen kerekíti a kortyot. A palackok hibájául legfeljebb annyi róható fel, hogy viszonylag hamar elfogyott belőlük a bor.