Napsütéses spenótebéd januárban

A szürke napok után végre kisütött a nap, gondoltam, ehhez valami vidám, laza ebéd illene, hozzáfogtam. Olívaolajon megfuttattam a szétnyomott fokhagymagerezdet, amit aztán kihalásztam, és az olajon kicsit megfonnyasztottam a közepesre tépkedett spenótleveleket. Hozzáadtam a házilag szárított paradicsomkarikákat, sóztam borsoztam, közben kilenc perc alatt kifőztem a tojás nélkül, durumlisztből készült gyári fusilit. A leszűrt tésztát belezúdítottam a spenótos serpenyőbe, és az egy-két kanállal megőrzött tésztalével selymes állagúra kavartam az egészet, reszelt pecorinoval, kemény juhsajttal megszórtam. Hozzá még az átfejtés előtti házi merlotból egy pohárka, ami még mindig hozza a frissességét, gyümölcsős könnyedségét. Aztán eltűnődtem egy kicsit, micsoda mázlista vagyok, és milyen kevés elég a rövidke boldogsághoz   

Nem minden Áfium méreg

Vissza a jövőbe, szóval a szilveszteri vacsorához, ami már, természetesen újévi egyben, hagyományosan szerencsét hozó malaccal egyenértékű disznó(hús), minek kísérő körete nem lehet más, mint a lencse, ami, jól tudjuk, a pénz metaforája az ünnepi menüben. Erről rögtön eszébe juthat az embernek, hogy a pénz nem boldogít, de az az egyik hetilapban olvasott interjú is, melyben a magyar milliárdosnak azt az álnaiv kérdést teszi fel az újságíró, miszerint, nem zavarja-e a sok pénz, s erre érkezik, a valljuk be, frappáns válasz, még nem éreztem hátrányát. A filozofikus bevezető után elmondhatjuk, hogy a kétféle volt az asztalon Rita lencsesalátája, keleti változatában a római kömény és kurkuma vitte a prímet, míg a hagyományosban a lilahagyma. Zsuzsi előadásában az előre párolt oldalas bőséges fűszeres pácot kapott, a lében sok minden volt, ehhez érdemes elolvasni Jamie Oliver fűszeres oldalas receptjét, ami alapján készült. A kellő várakozást félórás pirítás követte a sütőben, ennek eredményeként karamellizált réteg fedte be a vajpuha húst. Harmonikus volt az étellel a merlot és shyrah házasításából született 2014-es dél-balatoni vörös, az Ikon Áfium felségjelű bora, ami nevében a török nyelvű ópiumra utal, vesd össze Zrínyi Miklós híres munkájával, és akkor kiderül, erre a borra  könnyű rászokni. És valóban, szép illatokkal hódit: erdei gyümölcsök és virágok, a kortyban is visszaköszönnek a fűszeres jegyek, a savak, a tanin rendben, zamatos, jól iható bor. Érkezhet vele a kellemes jókedv, csak maradjon belőle az új évre.   

Olasz ebéd baji borral

A sok esőnek köszönhetően jelentősen gyarapodott a bazsalikom állomány, érdemes volt nekifogni a pesto készítésének. Standardokat játszottam, tehát a bazsalikomot, fokhagymát, pirított fenyőmagot, és a reszelt parmezánt olívaolajjal megöntöztem, és jobb híján botmixerrel összedolgoztam. Elkészült a pesto a hét percig főzött spagettihez, a főzővízből csekély mennyiséggel együtt kevertem a tésztához. Friss paradicsomszeleteket és a teraszon szedett bazsalikomleveleket szórtam a tetejére. Bornak Stróbl Feri, hivatalosan Stróbl Borház, tavaly szüretelt merlot-ját választottam. Remek döntésnek bizonyult, mert a gyümölcsös illat, a bársonyos, közepesen testes korty, kikövetelte a másikat, és bizony a megszokott egy helyett, két pohárka fogyott az ebédhez. Az étel és bor remek harmóniában voltak egymással. A baji borászgazda Nagysikár-hegyi megyei aranyérmes bora érdemes a figyelemre, ne szalasszuk el, ha találkozunk vele valamelyik borfesztiválon, de meglehet érdemes kilátogatni a pincébe is. Van ott még figyelemre méltó több fajta is, merthogy Stróbl Ferenc az idén megkapta a Neszmélyi Borvidék legeredményesebb kistermelői különdíját, a két aranyat és öt ezüstöt érdemlő boraiért.

Három merlot testvér vitézkedik Bajon

Nem először jártam a Bajon a Stróbl Borház borait kóstolni. Látogatásra biztat a kellemes környezet a pincénél, a kedves vendéglátás, és az évek folyamán a borok sem okoztak csalódást. Stróbl Ferenc boraival véletlenül ismerkedtem meg egy irodalmi rendezvényen, hol a folyóirat főszerkesztő ura prezentálta a szortimentet. A közelmúltbeli hétvégi pinceszeren a királylányka 2013-as folyamával kezdtük a koccintást, ami hozza, amit a királylánykának hoznia kell, illatos, kedvesen kajszibarackos, struktúráját szépen tartják a könnyű savak. Nem véletlenül lett a ház bora az egyik jó nevű étteremben. A 2014-es évjárat is mindezen tulajdonságokkal bír, bár kissé behízelgőbb, ezzel talán erősebb barátkozásra készteti a kezdő borisszákat és a hölgyeket. A továbbiakban végig ennél az évnél maradtunk. A chardonnay, félszáraz mivoltában kuriózum a maga nemében, és az idei megyei borverseny zsűrijének ítészeit levette a lábáról, hiszen aranyéremmel jutalmazták. Érdemes megjegyezni, hogy a pince nyolc másik borát ezüsttel. Ezután borászunk tréfája következett, mégpedig egy pohárka fehér, mit nem tudtam kibarkóbázni. Aztán fény derült a titokra, gyors préselésű, ezért fehér merlot kínált, különös virágos illatfelhőkkel, ízében sok mindenre hajazott nálam, csak a fajtára nem, holott mégiscsak igen. A rozé alapja szintén a merlot volt, a pince fölött már szépen értek az idei fürtök. Zamatos, gyümölcsös igazi nyári bor, hosszabb beszélgetésekre teszi alkalmassá az időt. Aztán megérkezett az igazi merlot, szintén aranyérmes, sötétvörös színével, bársonyos testességével, nekem cseresznye, málna és csokoládé ízzel. Hogy így van-e, azt most hétvégén is lehet tesztelni a tatai Kastély téren, az első neszmélyi borfesztiválon, egyébként meg a többi nyári hétvégéken a pincénél.

Törököt fogtam nem ereszt

Gondolná-e bárki, hogy Törökországban óriási területen termesztik a szőlőt, de ennek 95 százalékából mazsola készül, s az utóbbi időben, a maradék öt százalékból viszont bor. Azt tudjuk, hogy az ottani vallási előírások szigorúak, tiltják az alkoholfogyasztást, úgyhogy merész ötletnek tűnik a borkészítés, de a Sarafin az egyik legismertebb, ebbe az irányba nyitó családi vállalkozás. Franciaországból importált fajtákat- chardonnay, sauvignon blanc, cabernet sauvignon és merlot - telepítettek a Gallipoli-félszigeten az Égei-tenger partján. Az első bort 1996-ban dobták piacra, s azóta töretlen a fejlődés.A fiúgyerek lepett meg ezzel a palackkal, aki az isztambuli repülőtéren egyik boltjában talált rá a 2011-es merlot-ra. Halogattam a kóstolást, mert hát ritkaságnak számít, hogy iszlám országból birtokol bort az ember, vártam a méltó alkalmat, ami aztán megékezett. Márton napon - régebben volt - barátainknál vacsoráltunk, és ekkor bontottuk fel az üveget, hogy a merlot legyen a kísérője az aszalt szilvával töltött libamellnek, amihez hagymalekvár, és mindenféle zöldséggel dúsított túrós rétes passzolt köretnek. Az étel-ital párosítás telitalálatnak bizonyult, illettek egymáshoz. A merlot tizenkét hónapig érlelték kis francia tölgyfahordókban. A bor színe szép mélyvörös, gyümölcsös illatokkal, telt, bársonyos a kortyokkal, mégis lágy, és ízében ott van a gyümölcsösség,cseresznye, eper, talán málna,mindehhez társul a fűszeresség, a tölgyfa hordó vaníliája, kellemes, hosszú lecsengéssel köszön el. Remek (török) bor!