A Rajna virágos rizlingje

A kifőtt tésztát tetszés szerinti zsíron ropogósra pirítjuk, ahogy külön serpenyőben a kockákra vágott szalonnát is. A szalonnakockákat kistálba szedjük. A kora ősszel mélyhűtőbe tárazott őzlábgombát megfuttatjuk a fokhagymás szalonnazsíron, sózzuk, borsozzuk, fele-fele részben joghurttal, tejföllel behabarjuk, kész a gombamártás, erre szórjuk a pirított szalonnakockákat, és az apróra vágott petrezselymet. Eredeti rajnai rizlinget kortyolunk hozzá, s miután Rajna-vidék-Pfalzból érkezett a boltba, sokat várunk tőle. Készítője az Eymann pincészet Gönnheim-ből, a családban a borászkodás nemzedékről nemzedékre öröklődik, ami itt a Rajna-völgyében, híres szőlőtermő vidék, elég megszokott. Biodinamikus gazdálkodást folytatnak. Megnyerő a Riesling Spatlese Trocken 2012 viárgos illata, majdhogy beleszédül az ember. A korty hozza a rizlinget, frissítően élénk, szép tartású korttyal, amihez a lecsengésben hullámzó ásványosság társul. Tartják magukat jelmondatukhoz: ” Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk.”

Találkozás az erdőben egy portugállal

Még napsütéses idők jártak, amikor nekivágtunk az erdőnek gombát szedni. Természetesen, azon a napon borús lett az ég, néha még az eső is szemerkélt, de a végére csak kisütött a nap.A jó levegőre piknik-ebédet terveztünk, úgyhogy a hátizsákban ott lapult a hideg sült hurka, kolbász, zöldpaprika, meg az indulás előtt vásárolt friss, ropogós kenyér. A portugál vörösbort se hagytuk otthon, amit ajándékba kaptunk a kedves rokontól. Nem a nehéz, súlyos portóiról beszélünk, hanem a könnyedebb "tinta" fajtáról, ami annyit tesz, hogy hétköznapi fogyasztásra, mondjuk így, ivóbornak szánták. Négyen (plusz Marci gyerek málnaszörppel) indultunk neki az erdőnek, ahol kisebb-nagyobb keresgélés után leltünk a zsákmányra. Némi hajolgatás, sárban csúszkálás árán begyűjtöttük a gombákat, és a jól végzett munka örömével fogtunk egy farakás szomszédságában az ebédhez, amihez a 2011-es Foral-t kortyolgattuk a Duoró-völgyéből. Tinta Roriz, Touriga Franca és Tinta Barroca a házasítás három összetevője, szép rubintos a színe, az illata meggyes, szilvás. A korty kellemesen gyümölcsös, erős gerinccel, jó tartással, mégis könnyen iható bor. Mintha a farönkökről fogyasztott ebédhez teremtették volna. Megjegyzem, ugyanezt megtaláljuk egy magyar kadarkában, kékfrankosban, néha jóval többet is, de azért kellenek az új kihívások. 

A franciák pizzája zöldveltelinivel

Kiváló párosítás, hogy a francia-osztrák barátság jegyében (ha van ilyen) a dolgok közepébe vágjunk. Felderenghet, hogy talán egy elzászi fehér jobban illene a quiche mellé, de tegyük túl magunkat ezen. Egy korty után beláthatjuk, hogy a wachau-i bor sem kutya hozza, pláne, ha utána olvasunk, és megtudjuk, hogy a quiche Németországból indult hódító útjára. Az osztrákok és németek mégis rokonok, de ne bonyolítsuk tovább, térjünk vissza a konyhába. A gasztronómia tudománya úgy tartja számon,a quiche "omlós tésztaágyon pihenő, gazdag feltéttel megpakolt, tejszínes tojással összesütött lepény". Melegen,langyosan, hidegen fogyasztható és erősen laktató étel.A miénkbe pirított sonka mellett mángold került, ami bőséggel termett idén a kertben. Hagyományos zöld és színes egyaránt. Csíkokra vágtuk, a fonnyasztott hagymán pirult a sonka, aztán a mángold, és így kevertük össze a tejszínes tojással.Az egész massza ment a elősütött vajas tésztaágyra, aminek elkészítése hozzáértők számára nem jelent problémát, ha kell só, pici őrölt bors a masszába. A sütés után megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel, a paradicsom, és figyelem (!), a körte igen jó hozzá. Weingut Emmerich Knoll Loibner Gruner Veltliner Federspiel 2012, így a hivatalos név a palackon, amit kedves jóbaráték ajándékba juttattak nekünk ottjártuk után. A zöldveltelini az osztrákok egyik alapfajtája. A federspiel a középkategóriát jelöli, ami a megfizethető, igényes jó bort jelenti arrafelé, noha nem emelkedik a tehetős borsznobok smaragd "magasságába". Illatában őszibarack, egzotikus gyümölcsök, a korty telt, sima, természetesen száraz bor, érezhető benne a minimális maradék cukor, de ez javára válik, mert a savak szép egyensúlyt teremtenek. Friss, ropogós ízgazdag bor.

Piruló őzlábgomba és balatoni chardonnay

A recepthez erőt kell venni magán az embernek, hogy szombat délelőtt hagyja hátra munkáját, úgyis megvárja, és nekivágjon az erdőnek, de lehetőleg ismert irányba, ahol már szedett gombát. Persze, még ez is sok ismeretlenes egyenlet, mert ugyan eső volt bőven, de ebből még feltétlenül nem következik, hogy gomba is lesz. Különösen úgy, hogy inkább erdei gyaloglás ez, miután elég bizonytalan gombaismerettel bírnak a kiránduló felek. Az augusztus végi, napsütötte vértesi erdő természetesen gyönyörű, és a megtett távra sincs panasz. Néha leszegett fejjel botorkálnak a fák között, de messzire. És láss csodát, aki keres, talál, csodaszép, frissen kibújt piruló őzlábgombákat. (Telefonos segítséggel azonosítják, utána szednek belőle, és biztos, ami biztos, a szakértőt is felkeresik, aki áldását adja a vacsorára). A tisztítás után kéksajt kerül a kalapba, kukoricalisztből a panír, jéghideg sörrel hígítva, azután bő olajban a sütés. A tányérra paradicsom-, uborkakarikák, borsmustár (magyarul rukkola:), a joghurtos mártásba fokhagyma, koriander zöldje a balkonról. Ehhez társul Váli Péter (Badacsonyörs) Balatoni Chardonnay-e, a 2012-es évjárat. Virágos rétek illata száll fel a pohárból, vajas testesség, őszibarack, körte, de egzotikus gyümölcsök is felsejlenek a kortyban, mindezt derék tartással, pompás lecsengéssel. A fiatal borász a címkén azt írja, "saját örömömre", de szerintük, aki kóstolja, örülhet az is.A nyári Balaton-felvidéki párnapos nyaraláson indultak el a "Válibor" irányító nyilai után, nagyon nem bánták meg, de erről majd máskor. Addig egy jó tanács, ha valaki arra jár, és meglátja ezt a feliratot, kövesse a kijelölt irányt. 

Irodista ebéd otthon

Pénteken nagy melegben érkezel haza, nincs kedved tűzhelyen bűvészkedni az ételekkel. Azt tudod, hogy a hőségben milyen bort szeretnél inni, különösen úgy, hogy már reggel betáraztad a hűtőbe. Szóval, lekapsz a polcról egy üveg zöld olívabogyót, friss paradicsomot negyedelsz, uborkát szeletelsz, előkapsz egy paradicsomos halkonzervet. Mindezeket gondosan salátalevél ágyra halmazod, olívaolajjal meglocsolod. A pékségben útközben vettél katalán bagettet. Bor korábban kibontva, a fehérre is ráfér a szellőzés. Kényelmesen elhelyezkedsz, megpörgeted a nedűt a poharadban, friss, tiszta fehér Csobáncról, sauvignon blanc 2011-ből a Villa Tolnaytól. A híres színésznő volt villáját egy svájci befektető vette meg, ma már közel húsz hektáron gazdálkodnak, de a lényeg jó borokat készítenek. A 2010-es rajnai rizlingjük különösen érdemes a figyelemre, később arra is sort kerítünk. Vissza a sauvignon blanchoz, érződik a fa, pont amennyi kell, az illatok visszafogottak, fűszeresek, trópusi gyümölcsökkel. Kellemes, tartalmas kortyok, jól esik inni, kis bodzásság tartós savakkal, aztán lecsengésében ott vannak a sós jegyek. Hiába a Balaton a magyar tenger(!) Szeretni való bor.

Nyáron az olaszrizling a menő

A nagy ínyencek ne figyeljenek, mert a helyzet az, hogy egy gyors, könnyű ebédre vágytam, úgyhogy a hűtőből előkaptam az előző napról maradt kifőtt tésztát (!), és kacsazsíron jól átpirítottam a tűzhelyen. Eközben felbontottam a tonhalkonzervet, kis olívaolajba fokhagyma került magába, majd kellő idő után, nem túlkésőn, ráborítottam a tonhalat, pici só, bors. Ezt kevertem össze a lepirított tésztával, jutott bele szárított paradicsom, öntetként az ajándékba kapott enyhén csípős banánszószból evőkanálnyi.  Nekem ízlett, ehhez jött a Gellavilla olaszrizlingje 2012-ből, a balatonszőlősi Öreghegyről. Így ajánlják:”Ropogós, friss, mégis telt zamatú, ízgazdag, jó savú rizlingbor.” Hát, stimmel. Haloványan sárga, ezt mondják szalmaszínnek, szép tartása van, nem bonyolítja a dolgokat, hozza standardokat, bodza, friss fű illat, lecsengésében ott a mandula. Nem szupersztár, nincs finesz, viszont a fajta (igen népszerű hazánkban) jellegzetességeit stabilan hozza. Egyik korty kívánja a másikat. Zamatos, fröccsnek is kiváló, ha valaki erre vetemedik. Én kipróbáltam. Főleg azért voltam ilyen merész, mert ugyebár a főzéshez, és a fröccshöz is jó bort kell használni. Nem oda Buda!

A somlói dezertőr

Régebbi hír. Takács Lajos Tokajba költözött Somlóról. Odavaló egyébként, de Somlón lett borász. Sokak szerint kitűnő. Vagyunk néhányan, akik ezt gondoljuk. Első palackját - csak a történeti hűség kedvéért - a nagy francia íróról elnevezett utcába vettük.Persze, hogy Pesten. Közösen, biciklis barátommal, akivel kerékpár nélküli estéken borkóstolókat rendeztünk magunknak. Olvastunk Takács Lajosról. Különös ember, különleges borokkal. Talán olaszrizling volt az első, amit ittunk tőle. Azóta csinálhat remekebb, kevésbé fantasztikus borokat, mi a rajongók táborát erősítjük.Ez odáig fajult, hogy biciklis barátom blogjában imígyen szóla: "Takács Lajos tényleg egy megalkuvás nélküli borász, aki egészséges makacsságának köszönhetően halad a borászkodás  kalandos hazai útvesztőjében, és nem átall folyamatosan kísérletezni. Kíváncsi leszek, hogy útkeresése során merre halad tovább." Hát, Tokajig, mondom két évvel okosabban, ahol bizonyára legalább Hollóvár (trade mark) minőségű borokat fog készíteni. Nyilván más néven. Egy hétvégén elővettem a mélyhűtőből a hiperesen leáralt akciós tonhalat. Olívaolajon sütöttem meg, közben kis vaj is került a serpenyőbe. Eljött az idő, kis édeskömény párolódott mellette. A halra került só, citrom és koriander zöldje. A kenyeret megmelegítettem, olívaolajat rá. Kész a gyors ebéd. A francia mondás szerint átkozott a hal a harmadik vízben. Így jött a képbe Takács Lajos (Hollóvár) Hárslevelű 2009. Szép bor,már színe is megnyerő, illatában a fajtajelleg, egzotikus gyümölcsök, akác, tán körte. Telt a korty, ott van Somló mineralitása, de a savak nem engedik elnehezülni.Ízében ananász, őszibarack, meg ki tudja, egy biztos, finom. Szívesen kortyolja az ember. Kellemes a lecsengése, a jó íz megmarad. Talán egy virágos rét, talán a hullámzó dombok a présház teraszáról, talán a távoli, homályos síkság a folyó vonalán túl.  

A burgundiai chardonnay

Nem bonyolódnék bele a franciaországi borvidékek bemutatásába, mert pár sorban ez lehetetlen vállalkozás lenne, másfelől meg legfeljebb átlagos ismereteim vannak. Kóstolt borunk Burgundia egyik északi községéből, Rully-ból származik, és chardonnay. Azon a tájon ez a fehér bor, a pinot noir a vörös, az előbbi az előállított bormennyiség kétharmada, az utóbbi a maradék egyharmad. A szőlő a falu "Les Saint-Jacques" dűlőjében termett, a település 1939-ben kapta meg a jegyzet borvidék címet.Száz szónak is egy a vége, ajándék lónak ne nézd a fogát. Magyarul neve és kikutakodott ára után többet vártam. A fajtáról nagyon kellemes tapasztalatokat szereztem, a magyar borászok chardonnay-i között olyanokkal találkoztam, mint Németh Attila Gábor Cserepes-e a Mátrából, Léli Ottó Landord-ja a Balaton déli partjáról.Krémes, ízgazdag, vibráló tételek voltak. Ezek a tulajdonságok tették számomra vonzóvá a chardonnay-t, nos, a Rully Les Saint-Jacques 2010-sében mindezt nem éreztem. Lehet, bennem a hiba, s ez az igazi chardonnay? Illata ugyan csábító, de az íze túl frissnek tűnt, savai kemények. Így jártunk egymással, de Burgundia, igazából még felfedezésre várna. Hm, majd egyszer.     

Legendás rajnai rizling évjárat

Légli Ottó Gesztenyés-dűlőben termett rajnai rizlingje 2007-ből, a maga nemében ajándék. "A Gesztenyés-dűlő túlérett, néhol botrytiszes szemeiből született rizlingválogatás. Tartalmas, izgalmas, komoly bor, amely az elzászi, mózeli stílust idézi." Olvasható, komoly dicséreteket zsebelt be a borítészektől, egy alkalommal kóstolhattuk is, tehát beruháztunk két palack vásárlásába. Időben egyébként, mert az ára suhant felfelé, mi még középkategóriásan elcsíphettük. Egyet őriztünk a pincében idáig, de a fehéret ennyi év után muszáj meginni, nem esett nehezünkre.Tiszta tükrös, ahogy a könyvek írják a jó borról, virágos illatok, gyümölcsös, selymes, tartalmas, zamatos ízek. Szóval, én nem igazán ittam nagymenő rajnaikat Ausztriából és Németországból, de így is megkockáztatom, versenyben van velük. Ott van a mezőnyben. Az alkoholfoka magas, de savak megtartják az egyensúlyt, kedvesen, észrevétlenül veszi le az embert a lábáról. Elegáns, Dél-balatoni szépség.

Egy sor cabernet sauvignon

Mára a merlot mögé szorult, de sokáig ebből a fajta kékszőlőből termett a legtöbb a világon. Népszerűségét a klasszikus bordeaux-i házasításnak köszönheti, tagja a híres bortriumvirátusnak, úgy mint cabernet franc, merlot és cabernet sauvignon. Természetesen, a világhírű francia borvidékre való mindhárom. Szereti a meleget, így nem véletlenül örvend nagy népszerűségnek a villányi, a szekszárdi borvidéken, de előfordul máshol is, mondjuk Sopronban, ahol azért kevesebb a napos órák száma. Külföldön szívesebben használják házasításhoz, mert önmagában elég karakteres bor lesz belőle. Fekete bogyós gyümölcsök illatával, ízével, a több évesekben feltűnik a földes, dohányos vonal is. Erős tartása van a tanninnak és a savtartalomnak, de a gyümölcsösség, a tölgyfahordóból eredő mértékletes vanília, a már említett gyümölcsösség, jól fogyaszthatóvá teszi magában is cabernet sauvignon-t. Érdemes néhány évig palackban tartani.(Valaki becsempészett a kóstolósorba egy chileit.) Nyolcan kóstoltuk azt az öt tételt, amit ismeretlenül ilyen sorrendbe állítottunk: MéPszáros ál Cabernet Reserve 2007 (Szekszárd), Szeleshát Cabernet Sauvignon 2009 (Szekszárd), Vylyan Cabernet Sauvignon 2006 (Villány), Montes Alpha Cabernet Sauvignon 2006, Németh János Cabernet Sauvignon 2011 (Szekszárd). Az első három nagyon meggyőző volt. 

Magyar turán a Mátrából

A turánt  „többek között medoc noirból és csabagyöngyéből” keresztezték Egerben. Eredetileg festőszőlőnek, de aztán kiderült magában is megállja a helyét a hordóban. A most felbontott palackot egy mátrai borásztól választottuk, akiről ez olvasható a neten: „Szecskő Tamás és családja régóta foglalkozik borkészítéssel, a pincéjük Gyöngyöspatán található. Kizárólag saját termesztésű szőlőből készítik boraikat. Céljuk nem más, mint olyan egyedi stílusú borok készítése , ami a Mátra borvidék egyéniségéhez igazodik.” Stimmel, merthogy 2009-ben ismertük meg a borait, azóta kísérjük figyelemmel, és tanúsíthatjuk, a mi tapasztalatunk szerint is egyedi borok készülnek a pincében. A 2008-as Turánt még 2009 tavaszán vásároltuk tőle az etyeki fesztiválon .(vö. pohár) öt esztendős pincei tárolás után húztuk ki a palackból a dugót. Az első kérdés az volt, hogyan őrizte meg magát bor, jelenthetjük, kiválóan. Négyen kóstoltuk, tapasztalatainkat így összegezhetjük: egészen mélyvörös szín, illatában fekete ribizlit, meggyet, aszalt szilvát éreztünk, testes, telt korty, markáns tanninokkal, a magas alkoholfokkal (15), ami nem zavaró, szép hosszú lecsengéssel, kellemes utóízekkel. Négyből három kitűnő, egy nagyon jó minősítést kapott. Szóval, a fehérekhez hasonlóan ez is remek Szecskő bor.

Badacsonyi olaszrizling a bakról

"A Bakról" Badacsonyi Olaszrizling 2012 Bakó Ambrus bora, aki a legutóbbi években tűnt fel a fiatal magyar borászok között, és azonnal komoly sikereket ért el, beszélnek róla és borairól. Nincs birtoka, így megbízható gazdáktól vásárolt szőlőből készülnek a borok, fontos megemlíteni, olyan kiváló minőségben, hogy a svéd tulajdonban lévő badacsonyi Villa Sandahl főborásznak szerződtette. De maradjunk kóstolónk tárgyánál "a bakon", amit Jammie Oliver receptje szerinti étekhez kortyolgattunk. Fokhagymás, paprikás, abált tokaszalonnát apróra vágtunk, ugyanezt tettük a csirkemájból készült raguval, összekevertük, sóztuk, borsoztuk, zöld korianderrel (erkély kertészet) meghintettük. Közben forró vízben ressre főztük a kelkáposztaleveleket, azok megfelelő méretben kisimított folpack fóliára kerültek, a kelkáposztalevélre púpozott teáskanálnyi massza jött, a folpackot összefogtuk, megcsavartuk a tetejét, és ott a tányéron az étel. Nem annyira macerás, mint leírva, viszont nagyon finom. A koriander kiváltható petrezselyemzölddel, a tokaszalonna esetleg, valami puhább, hagyományos szalonnával. A borhoz a szőlő Kékkútról, bakművelésű, fiatal ültetvényről származik, a bor érdekessége, hogy függetlenül a palackon lévő felirattól, fele-fele arányban olaszrizling és chardonnay. Tiszta, szép bor, virágos illattal, itt az olaszrizling viszi a prímet, aztán az első kortynál beköszön a chardonnay krémessége, jóleső telt ízek, fehér húsú gyümölcsökkel, a feszes savszerkezet nekem annyira nem hiányzott, meglehetősen hosszú, kellemes lecsengéssel búcsúzik. Nekünk nagyon ízlett, mint eddig a Bakó borok általában, azt írják ebből 200 palack készült, mázlisták vagyunk, hogy hozzájutottunk.