Magyar turán a Mátrából

A turánt  „többek között medoc noirból és csabagyöngyéből” keresztezték Egerben. Eredetileg festőszőlőnek, de aztán kiderült magában is megállja a helyét a hordóban. A most felbontott palackot egy mátrai borásztól választottuk, akiről ez olvasható a neten: „Szecskő Tamás és családja régóta foglalkozik borkészítéssel, a pincéjük Gyöngyöspatán található. Kizárólag saját termesztésű szőlőből készítik boraikat. Céljuk nem más, mint olyan egyedi stílusú borok készítése , ami a Mátra borvidék egyéniségéhez igazodik.” Stimmel, merthogy 2009-ben ismertük meg a borait, azóta kísérjük figyelemmel, és tanúsíthatjuk, a mi tapasztalatunk szerint is egyedi borok készülnek a pincében. A 2008-as Turánt még 2009 tavaszán vásároltuk tőle az etyeki fesztiválon .(vö. pohár) öt esztendős pincei tárolás után húztuk ki a palackból a dugót. Az első kérdés az volt, hogyan őrizte meg magát bor, jelenthetjük, kiválóan. Négyen kóstoltuk, tapasztalatainkat így összegezhetjük: egészen mélyvörös szín, illatában fekete ribizlit, meggyet, aszalt szilvát éreztünk, testes, telt korty, markáns tanninokkal, a magas alkoholfokkal (15), ami nem zavaró, szép hosszú lecsengéssel, kellemes utóízekkel. Négyből három kitűnő, egy nagyon jó minősítést kapott. Szóval, a fehérekhez hasonlóan ez is remek Szecskő bor.

Tapas vacsora a hőségben

Sokak szerint nem helyes a kései vacsora, de a kánikulai napokban tán elnézhető, hogy a hispániaira vettük a figurát. Szóval, tapas, ami a gasztronómia lexikonok szerint a spanyol konyha egyik jellegzetessége. Azt írják, bármiből lehet tapas, amit kis adagokra fel lehet osztani. A biztonság kedvéért azért kerestem szakirodalmat, hogy tutira menjünk. A vörösborhoz nem volt kedvünk, így marad a fehér a Mátra lankáiról. Fussuk át a menüt, egzotikus fogása az édesköményes narancssaláta volt, sötét olajbogyókkal, reszelt narancshéjjal erősített olívaolajos, fűszeres mártással. Elárulom, hogy kellett bele egy gyenge újhagyma is szeletelve, amit Szép Ernő, hogy irodalmi műveltségemet fitogtassam, „gyöngyvirágként” rendelt a pincértől, ha megkívánta a múlt század fordulója táján a valamely budapesti vendéglőben. A paradicsomsaláta ebben az esetben mozzarellával készült, a bazsalikomlevelek sem maradtak el, apróra vágott fokhagyma is került bele, megöntözve bőségesen olívaolajjal, tetejére petrezselyemlevél repült. A harmadiknak fejtős babot pároltunk puhára, borsóval, zöldbabbal, újhagymával, fűszeres olívaolajjal leöntve, egyébként egyikről sem hiányzott a finom sózás, borstekerés.  Szecskő Tamás Julianna 2010-esét gondoltuk illendőnek az asztalra, félédes, virágosan gazdag illatú királyleányka, a jól sikerült német, osztrák borokra hajaz, ha akarjuk hasonlítani valamihez is, mert tán fölösleges. Megáll ez magában, mint a cövek, gyümölcsös, ahogy az igazi nagyokat, ezt is szép savak támogatják. Így lesz még vibrálóbb, izgalmas zamatos az ízvilága. Kategóriájában a legjobbak között a helye.

A Mátra gyümölcsös fehérben

Nem árulunk zsákbamacskát, ezt chardonnay-t már kóstoltuk a Terra Hungarica bemutatóján, és az sem titok, hogy nem ez az első palack, ami elfogyott Szecskő Tamás borából otthon. Ha megadjuk a koordinátákat, akkor elsőként a Mátrát kell megjelölnünk, ott is Gyöngyöspatát, mégpedig a Peres-dűlő 38 éves ültetvényét. Mit tudhatunk még? Azt mindenképpen, hogy 1 kilogramm tőketerheléssel szüretelt a borász, tehát erősen érvényesült a hozamkorlátozás a 2011-es évjáratban is. Színe világosabb aranysárga, illata a fehér húsú gyümölcsöket idézi, egyébként az íze is, száraz, ott van benne a hullámzó vibrálás, strukturált, szép savakkal, harmónia, elegancia. Nagyjából ez a bor. Ennél több nemigen kell.