A
jeles napon barátom könnyed síkvölgyi biciklizésre invitált, s mintha az
autósok is tudták volna, miről van szó, kivétel nélkül, nagy ívben előzték meg
drótszamarainkat a hepehupás aszfalton. A napsütés bírható volt a kis ház
lugasában, a serpenyőben az Attila által készített toulouse-i kolbász sercegett.
Receptje nagyjából: sertéshús, zsírszalonna, koriander, kakukkfű, borsikafű, all-spice
fűszerkeverék (fahéj, szerecsendió, szegfűszeg), só, bors, pohárka sauvignon
blanc töltelékbe. Hozzá a házi sütésű rozskenyér, az amerikai káposztasaláta (lila
káposzta, hagyma, répa, alma, csemege uborka, majonézes öntet) a hagymalekvár
az hagymalekvár, és jutott még egy kis barnamártás is a tányérra. Az
ünnepi menühöz sauvignon blanc dukált, mégpedig Pannonhalmáról, a bencés
borászat 2016-os folyamából. A bodzás, vágott füves illattok, ízek cizelláltabb
változata került a poharakba, alkalomhoz illő nyári fehér borként. A cseresznyefa
árnyékából szikrázó ég magasában két vitorlázógép kereste a légáramlatokat, mígnem nyomuk veszett a nagy kékségben.
