Három testőr az asztalon

Olaszrizlinget kóstoltunk, amiről érdemes tudni, hogy a legnagyobb területet foglalja el a hazai szőlészeti térképen. Eredetébe nem bonyolódunk bele, annyi bizonyos, hogy nevével ellentétben nem olasz, hanem inkább francia. De ez is a múlt messzi homályába vész. Tehát magyar fajtával van dolgunk. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a Fertő-tó burgenlandi borászataiban a welschriesling erős rokona, tán még ikertestvére. Mindegy, mert mi – sok más honfitársunkhoz hasonlóan - szeretjük az olaszrizlinget, amit amatőrök és profik szívesen készítenek. Maradjunk az utóbbiaknál, ott is a premier ligában. Badacsony és a Balaton-felvidék vulkanikus talaja kedvez minden szőlőnek, így az olasznak is. Három kóstolt borunk: Szászi Endre 2012-es badacsonyi, Trombitás Tamás 2010-es szentbékkállai, Váli Péter 2012-es badacsonyörsi.  Tiszta színűek, márványosak, illatuk virágos, körtés, a kortyok krémesen ásványosak, talán őszibarackosak, aztán a fanyar keserű mandula, gazdagon hullámzó utóízekkel. Zamatos, jó savú, harmonikus borokkal van dolgunk, hozzák a sztenderdeket, de mindegyiknek meg van a maga sajátos ízvilága. Kitűnő mindegyik. Ezért helyezésekbe nem bonyolódunk, eredményt nem hirdetünk. Inkább töltünk a poharakba.

A nagy bortriumvirátus a konyhában

Elkésve, de törve nem emlékezem vissza húsvét hétfőre, ami kétfelé osztja a magyar populációt, egy része hajnalok hajnalán már locsolja a lányokat, asszonyokat, kik vidáman és bizakodva várják őket, míg másik fele a népességnek elmenekül otthonról, hogy se így, se úgy ne vegyen részt a hagyományosnak mondott népszokás gyakorlásában. Az előző években a Bakony kietlen rengetegébe húztuk meg magunkat barátainkkal, de idén az ő konyhájukban gyűltünk össze, megóvni asszonyainkat a kölni elegyek felhőjétől. Mi voltunk a sorosok, úgyhogy szinte készen szállítottuk az ennivalót és hozzá, illendően a borokat. Kivéve a süteményt, azt a házigazdák magukra vállalták. Előéteknek a füstölt heringet cseppet megfuttattuk a gyengéden felmelegített vajon, óvatosan sütöttük a serpenyőben, hogy egybe maradjon. A tányérra elhelyezett uborkakarikákra került a frissen reszelt alapanyagból készült tejszínes tormából. A magos pirítós meg ráerősített erre a kicsit pápista kosztra. Amihez igen passzentos volt az Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2011-se, szó mi szó, ismertük már egy borkóstolóról, sőt nem ez volt az első elfogytatott palack belőle. Egyébként is azt gondoljuk, hogy a SAP borai nem csak finomak, de készséggel megfizethetők. Ha nem lenne sértő, szinte tokajinak mondanám, de gyorsan hozzáteszem, igazi somlói ez. Belekortyolva krémes, vajas és nyilvánvalóan óarany színű, szép márványablakokkal a pohár falán, egy-egy pörgetés után. Nekem fehérhúsú gyümölcsök, hosszú ízekkel, ásványos, bazaltos jegyekkel. A mézes-sós ellentétpár szép harmóniában, a savak nem hivalkodnak, de ott vannak, és egybetartják a mutatványt.

Borban maradunk a Dunántúlon, a szerzője újonc a csapatban, a fajtája nem, személyes kedvencem, az olaszrizling. De előtte kukkantsunk a tányérba, ahol féltenyérnyi, szaftos sült tarjához, leveles tésztába sütött fűszeres mángold tortaszelet dukál, ami bőven meghintett pirított fenyőmaggal. A töltelékben mindenféle reszelt olasz sajtok adják a kötőanyagot. Szomszédosan gerezd paradicsom, csak a szín kedvéért. A mostanság divatos medvehagymát sem felejtettük el, magunk szedtük a reggeli mise után az erdőben. A fák árnyékában, a maradék hóból bújtak elő a levelek. Borban maradunk a köves terepen, a Káli-medencében, Trombitás Tamás Szentbékkállai Olaszrizling 2011-se a regruta. Nagyon világos színe gyanakvásra adhat okot, de aztán jön e meglepetés, mert mégis telt a korty, zöldalmás, citrusos illatokkal. Nem ad mást, mint magát, határozott savakkal, egyszerűnek is nevezhetjük, de ásványos, zamatos, jó bor. Szívesen iszom belőle máskor is.

A süteményhez ugrottunk egy nagyot Tokajba. Attila eperkrémes piskótatésztát sütött, ehhez az Oremus Late Harvest 2007 évjáratot bontottuk, szinte csurgott, mint a méz, de komoly tartással rendelkezett. A spanyol tulajdonú cég borászai finom, édes birtokbora, természetesen késői szüretelésű szőlőből készült. Ezt írják róla: „a hárs ízeit és cukrát a zéta tüze, koncentráltsága és sava egészíti ki. 8,8 grammos sav, 115 grammos cukor arány jellemzi, amely minden évjáratban védjegye a bornak. Ezt fűszerezi a furmint és a tőkén betöppedt sárgamuskotály jellegzetes selymes aromája.” Mit tehetnék hozzá, stimmel.