Elkésve, de törve nem emlékezem
vissza húsvét hétfőre, ami kétfelé osztja a magyar populációt, egy része
hajnalok hajnalán már locsolja a lányokat, asszonyokat, kik vidáman és
bizakodva várják őket, míg másik fele a népességnek elmenekül otthonról, hogy
se így, se úgy ne vegyen részt a hagyományosnak mondott népszokás
gyakorlásában. Az előző években a Bakony kietlen rengetegébe húztuk meg
magunkat barátainkkal, de idén az ő konyhájukban gyűltünk össze, megóvni
asszonyainkat a kölni elegyek felhőjétől. Mi voltunk a sorosok, úgyhogy szinte
készen szállítottuk az ennivalót és hozzá, illendően a borokat. Kivéve a
süteményt, azt a házigazdák magukra vállalták. Előéteknek a füstölt heringet
cseppet megfuttattuk a gyengéden felmelegített vajon, óvatosan sütöttük a
serpenyőben, hogy egybe maradjon. A tányérra elhelyezett uborkakarikákra került
a frissen reszelt alapanyagból készült tejszínes tormából. A magos pirítós meg ráerősített
erre a kicsit pápista kosztra. Amihez igen passzentos volt az Somlói Apátsági
Pince Hárslevelű 2011-se, szó mi szó, ismertük már egy borkóstolóról, sőt nem
ez volt az első elfogytatott palack belőle. Egyébként is azt gondoljuk, hogy a
SAP borai nem csak finomak, de készséggel megfizethetők. Ha nem lenne sértő,
szinte tokajinak mondanám, de gyorsan hozzáteszem, igazi somlói ez.
Belekortyolva krémes, vajas és nyilvánvalóan óarany színű, szép
márványablakokkal a pohár falán, egy-egy pörgetés után. Nekem fehérhúsú
gyümölcsök, hosszú ízekkel, ásványos, bazaltos jegyekkel. A mézes-sós
ellentétpár szép harmóniában, a savak nem hivalkodnak, de ott vannak, és egybetartják
a mutatványt.
Borban maradunk a Dunántúlon, a szerzője újonc a csapatban, a
fajtája nem, személyes kedvencem, az olaszrizling. De előtte kukkantsunk a
tányérba, ahol féltenyérnyi, szaftos sült tarjához, leveles tésztába sütött
fűszeres mángold tortaszelet dukál, ami bőven meghintett pirított fenyőmaggal.
A töltelékben mindenféle reszelt olasz sajtok adják a kötőanyagot. Szomszédosan
gerezd paradicsom, csak a szín kedvéért. A mostanság divatos medvehagymát sem
felejtettük el, magunk szedtük a reggeli mise után az erdőben. A fák
árnyékában, a maradék hóból bújtak elő a levelek. Borban maradunk a köves
terepen, a Káli-medencében, Trombitás Tamás Szentbékkállai Olaszrizling 2011-se
a regruta. Nagyon világos színe gyanakvásra adhat okot, de aztán jön e
meglepetés, mert mégis telt a korty, zöldalmás, citrusos illatokkal. Nem ad
mást, mint magát, határozott savakkal, egyszerűnek is nevezhetjük, de ásványos,
zamatos, jó bor. Szívesen iszom belőle máskor is.
A süteményhez ugrottunk egy
nagyot Tokajba. Attila eperkrémes piskótatésztát sütött, ehhez az Oremus Late
Harvest 2007 évjáratot bontottuk, szinte csurgott, mint a méz, de komoly
tartással rendelkezett. A spanyol tulajdonú cég borászai finom, édes
birtokbora, természetesen késői szüretelésű szőlőből készült. Ezt írják róla: „a
hárs ízeit és cukrát a zéta tüze, koncentráltsága és sava egészíti ki. 8,8
grammos sav, 115 grammos cukor arány jellemzi, amely minden évjáratban védjegye
a bornak. Ezt fűszerezi a furmint és a tőkén betöppedt sárgamuskotály
jellegzetes selymes aromája.” Mit tehetnék hozzá, stimmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése