Majdnem kínai figura a konyhában

Olvastam az újságban, hogy beégtünk a kézilabda vébén, ezért arra gondoltam, hogy a konyhában csinálok egy sikeresebb kínai figurát, vagyis majdnem igazi kínai levest. Persze, nem a kézilabda miatt, inkább azért, hogy gyorsan legyen ebédem, de gondoltam, ezzel a sztorival blikkfangosabb lesz ez a poszt. (Bocs.) Indulásnak feltúrtam a hűtőt, a zöldséges szekcióban találtam fodros kelt, mángoldot, töpörödni készülő padlizsánt. A leveleket tépkedtem, a török paradicsomot apró kockára vágtam, a lilahagymát vékony csíkokra, amikor ez üvegesre párolódott a vajon, mehetett bele a többi is, aztán az egészet felöntöttem előző az napról maradt zöldségalaplével. Kóstolás után kis után sózás, aztán ment a négy perce ment a fazékba a búzalisztből készült kissé kemény kínai tészta a hiperből. A szójaszószos ízesítés volt a ráadás, és egy kis petrezselyem zöldje díszítés. Hozzá  autentikusan forrázott kínai tea volt, egy adaghoz teáskanálnyi tealevél kell. Az első forrázást leöntjük róla, aztán csak csészényi vizet forralunk minden alkalommal, azt öntögetjük rá háromszor négyszer. Nem ízesítjük semmivel, a negyedik csésze tea édes lesz magától, ahogy ígérték a kínaiak. A leves finom volt, de ha az utolsó kortyokat megisszuk a levescsészéből, akkor érdemes előre pozicionálni azt a lyukat, ami az evőpálcikákat tartja. :)  

Puliszka/polenta, padlizsán, pinot noir

Nálunk puliszkának hívják, az olaszoknál és még több helyen a világban, polentának. Majdnem mindegy, de mégsem, mert az értő vélemények szerint kukoricadarából puliszka készül, kukoricalisztből polenta. Dehogy ne legyen ilyen egyszerű, vannak ahol fele-fele arányban kevergetik a fazékban bugyborékoló masszát. A lobogó sós vízbe egyenletesen, folyamatos kavargatás mellett öntjük a darát/lisztet, míg kása lesz belőle. Innen sokféle gasztronómiai irányt vehetünk, de esetünkben szárított vargányával ízesítettük, majd tepsibe simítottuk, hagytuk megdermedni. Ezután kacsazsíron jól átmelegítettük, közben elkészült a kockákra vágott padlizsánból a puliszkára/polentára való. Amit csak sóztunk, kis paradicsomszósszal megbolondítottunk, mert a kukorica édeskés íze megszelídítette a paradicsomszósz savanykásságát. Tényleg finom lett, mint ahogy az egri Ostoros pincészet 2015-ös pinot noir-ja is jó választásnak bizonyult könnyedségével, gyümölcsös ízeivel. Ez a bor arra is bizonyíték, hogy az olcsó is lehet jó, csak megfelelő évjárat, szaktudás és szerencse kell hozzá, ami egyébként a fogyasztóra is ráfér, hogy felfedezze ezeket a palackokat a hiperek polcain.