A megtalált Evangelista

A bort az ember nem csak fajta, pincészet, borvidék szerint válogatja, hanem bizony az ára is döntő befolyásával bír. Töredelmesen bevallhatjuk, ez a lélektani határ hirtelen érzelmi felindulásra emelkedő tendenciájú lehet. Aztán a bor arra vár, hogy méltó alkalom legyen felbontására. Sokféle szempont befolyásolja ezt is, de a részletekbe most nem megyünk bele. Ellenben megosztjuk azt a tapasztalatot, miszerint az évek múlása nem csak bort érleli, hanem vásárlásunkat is igazolja. Mert annak idején, napjaink középkategóriás borainak áráért jutottunk hozzá a kiváló minőséghez. Ez az utólagos megállapítás fából vaskarika, de jól hangzik. Szóval, nyolc éves pincelevegő után születésnapi asztalra került a dél-balatoni Ikon Evangelista Cabernet Franc, 2008-ból. Konyári János bora akkor három díjat besöpört, és az idő nem ártott, hanem inkább használt neki, nem az üvegnek, a bornak. Bordeaux nagy hármasának kiegészítő fajtája nálunk kedvelt önálló borszőlő. Az Evangelista testes vörös, fűszeres illatokkal, fekete bogyós gyümölcsökkel, a kellő lágysággal és savgerinccel, erősen passzol a ropogósra sült kacsához. Egy-két pohár után nem esik nehezünkre elképzelni a Balaton déli partjáról az északi part mögött aláereszkedő napot.   

A hat mesterlövész cabernet franc

Csak sikerült összehozni egy kóstolót a fajtából, ami barátaink érdeme. Mint az is, hogy hat mesterlövész borász palackját sorakoztattak fel az asztalon, persze, előtte gondosan becsomagolták az üvegeket. Most akkor néhány szó a tapasztalatokról. Azt tudjuk, hogy világfajtáról van szó, amit talán honunk kivételével ritkán palackoznak önállóan. Szelídítik vele az erős kékszőlőből készült borokat, főleg az úgynevezett Bordeaux-i házasításokban használják erre a célra. Szerencsére, nálunk más irály is van, különösen igaz ez Szekszárdra és Villányra, de manapság már sokfelé, még a fehérboros vidékeken rászánják magukat a cabernet franc-ra, csak úgy magában. Nálunk csak Villány szélét érintettük a kóstolóval, de volt Dél-Balaton, Szekszárd, meg Füred környéke. Az évjáratok 2007-től 2009-ig terjedtek, öt marcona férfi és három szelíd hölgy emelgette a poharát, s próbálta a tízes skálán belőni a pontszámokat. Az illatot szinte mindenik hozta, ki jobban, ki kevésbé, színre már nagyobb volt a szórás, tán még fakóbb is akadt, de ezt fedje jótékony homály, mert később kiderült a társaság korábbi nagy kedvencét kéne felfednünk, az meg nem lenne szép dolog, éppen ebből kifolyólag. Erdei gyümölcsök, lágy, harmonikus savak, kellemesen bizsergető tanninok, talán így lehetne gyorsmérleget vonni a borokról. Természetesen, az egyetlen női borász nyert, teszem hozzá, régóta kedveljük borait, amit ittunk tőle, abban még nem csalatkoztunk. Mindenesetre a történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, mindegyik bor magas színvonalat képviselt. A kóstoló napján így raktuk sorba őket, zárójelben a pontszámok: 1. Iványi Zsófi 2007 Vokány (9), 2. Pósta Borház 2009 Szekszárd (9), 3. Légli Géza 2009 (8) Kislak, 4.-4. Sebestyén Csaba 2008 Szekszárd (7) – Ikon (Konyári János) Evangelista 2007 Balatonboglár (7), 5. ifj. Figula Mihály 2009 Balatonfüred (6). Itt vége, fuss el véle, de azért lesz folytatása.