2018. április 12., csütörtök

A tavasz első pillanata

Meteorológiailag bizonyára korábban megtapasztaltuk, de lássuk be, van-e annál kellemesebb érzés, mint a már nem várt tél eltűnésével, barátokkal kiülni, lócára, padra, olyan asztalhoz, ahol estebéd vár minket az alkonyodni készülő nap melegében. Forró, tartalmas leves a cseréptálban, amihez Attila külön főzte meg az apró szemű fehér babot, olívaolajon megsütötte a grillkolbászt, aztán félrerakta egy külön tálban. A lábosban megpirította a fehérrépát, sárgarépát, utána jött a zellerszár, a kelkáposzta, a fodros kel, az édeskömény, a köménymag, a majoránna, majd alkalmas időben felöntötte vízzel az egészet, megfőzte. A végén ment bele a fehér bab, rottyant egyet, jöhetett a félrerakott grillkolbász és a karikára vágott bajor fehér kolbász. Így lett fertig, és ellenkezőleg a boros állapottal, másnaposan az igazi. A kimert levest a tányérban két kanál tejföl sűrítette, ehhez jött a három lisztből otthon készült friss, ropogós házikenyér. A Sabar-dűlő Borház felesen hordóban, tartályban érlelt 2015-ös olaszrizlingjének aranysárga színében, kortyában a kései, csobánci nyári naplemente fényeit, ízeit véltük felfedezni, ami bizony jólesett a hűvösebbé váló időben.  Ez a bor telt, krémes olaszrizling, derék tartással, egyetlen hibája, hogy a palackból hajlamos hamar elfogyni, de barátok közt ez sem jelent problémát, mindig „van másik”.