Előfordul, hogy a gyors ebédhez elég tüzetesebben megvizsgálni, hogy mit rejthet a projekt megvalósításához a hűtőszekrény. Esetünkben egy tojássárgáját előző estéről, szelet füstölt sonkát korábbról, kevéske tejszínt a megkezdett flakonban, a tésztás dobozban meg „éppen hogy” mennyiségű széles metélt tésztát. Ettől kezdve könnyű dolga volt a képzeletnek és a kéznek, hiszen míg a nagyobb kockákra vágott sonka pirult, a másik lábasban főtt a tészta, ami szűrés után mehetett a sonkára. Ezután jött a tejszín, majd a tojássárgája, hogy mindkettő finoman belesimuljon a mártásba., aztán ment a só és bors . Az elkészült étel bizonyára nem vetekedhet a híres-nevezetes, közkedvelt spaghetti alla carbonara-val, de teljesen megfelelt a frizsider kínálta „szénégető módra” ebédhez. Bor a kedves szekszárdiak közül Sebestyén Csaba Görögszói franc-ja 2008-ból, a jó barátnak köszönhetően, aki rám is gondolt ottjártakor, mert csak a pincénél lehetett megvásárolni a palackot. Az idő nem fogott rajta, inkább még teltebbe tette a színét, illatát, ízét. Sokféle fekete bogyós gyümölcs, kellemes fűszeresség, méltóságteljes tartással, erővel és hosszú utóízzel, úgyhogy csak óvatosan.
