2015. április 18., szombat

Magyar burgundiak innen-onnan

Szóval, a pinot noirról lesz szó, ami a borsznobok, de a hozzáértők szerint is a kékszőlőből készült borok egyik non plusz ultrája. Hagyományosan Burgundia, franciául Bourgogne meghatározó fajtája. A borvidéken készült jó borokat nem olcsó megvásárolni, nem feltétlenül azért mert annyira jók, hanem ennyi a piaci értékük. A tehetős borkedvelők világszerte szívesen a zsebükbe nyúlnak egy-egy palackért. De mi két kedves magyar borászatunk az egri Orsolya pince és badacsonyörsi Váli pincészet pinot noirját kóstoltuk húsvétkor. Egymástól eltérő időpontban vásároltuk, a különböző évjáratú palackokat. A fajtán kívül azonosság volt az is, hogy a tulajdonos-borászok, az egri, pontosabban ostorosi Tarnóczki Zoltán, és a badacsonyörsi Váli Péter is ezt a vöröset issza a sajátjából a legszívesebben. Orsolyáék bora a legendás 2009-es évjárat, amit akkortájt vásároltunk meg egy bemutatójukon, és eddig a pincében pihent. Váliék 2012-esét tavaly nyáron a jó hangulatú helyszíni kóstoló után. Az Orsolya pinot noir finom barnasággal meggypiros, illata az alapos szellőztetés után is csábítóan gyümölcsös. Ez ízében is megmarad, cseresznye, szilva, erdei gyümölcsök, kis fás vaníliával. A korty telt és krémes, harmonikus, kiegyensúlyozott savakkal, nagyon kellemes lecsengéssel. Remek bor. Mint ahogy az ifjabb pályatárs is az, a Váli pinot noir legfeljebb fiatalabb, ezért kicsit könnyedebb az összevetésben, de ez is kiérdemli a remek jelzőt. Valamivel áttetszőbben, rubintosan cseresznyepiros, illatában enyhe virágosság is felfedezhető. A korty gyümölcsössége itt is elragadó, fekete cseresznye, aszalt megy, a savak és tannin egyensúlya szépen kerekíti a kortyot. A palackok hibájául legfeljebb annyi róható fel, hogy viszonylag hamar elfogyott belőlük a bor.