A somlói dezertőr

Régebbi hír. Takács Lajos Tokajba költözött Somlóról. Odavaló egyébként, de Somlón lett borász. Sokak szerint kitűnő. Vagyunk néhányan, akik ezt gondoljuk. Első palackját - csak a történeti hűség kedvéért - a nagy francia íróról elnevezett utcába vettük.Persze, hogy Pesten. Közösen, biciklis barátommal, akivel kerékpár nélküli estéken borkóstolókat rendeztünk magunknak. Olvastunk Takács Lajosról. Különös ember, különleges borokkal. Talán olaszrizling volt az első, amit ittunk tőle. Azóta csinálhat remekebb, kevésbé fantasztikus borokat, mi a rajongók táborát erősítjük.Ez odáig fajult, hogy biciklis barátom blogjában imígyen szóla: "Takács Lajos tényleg egy megalkuvás nélküli borász, aki egészséges makacsságának köszönhetően halad a borászkodás  kalandos hazai útvesztőjében, és nem átall folyamatosan kísérletezni. Kíváncsi leszek, hogy útkeresése során merre halad tovább." Hát, Tokajig, mondom két évvel okosabban, ahol bizonyára legalább Hollóvár (trade mark) minőségű borokat fog készíteni. Nyilván más néven. Egy hétvégén elővettem a mélyhűtőből a hiperesen leáralt akciós tonhalat. Olívaolajon sütöttem meg, közben kis vaj is került a serpenyőbe. Eljött az idő, kis édeskömény párolódott mellette. A halra került só, citrom és koriander zöldje. A kenyeret megmelegítettem, olívaolajat rá. Kész a gyors ebéd. A francia mondás szerint átkozott a hal a harmadik vízben. Így jött a képbe Takács Lajos (Hollóvár) Hárslevelű 2009. Szép bor,már színe is megnyerő, illatában a fajtajelleg, egzotikus gyümölcsök, akác, tán körte. Telt a korty, ott van Somló mineralitása, de a savak nem engedik elnehezülni.Ízében ananász, őszibarack, meg ki tudja, egy biztos, finom. Szívesen kortyolja az ember. Kellemes a lecsengése, a jó íz megmarad. Talán egy virágos rét, talán a hullámzó dombok a présház teraszáról, talán a távoli, homályos síkság a folyó vonalán túl.  

Vénasszonyok nyarának vacsorája

Ezzel a szoliddal búcsúztattuk az idei teraszvacsorákat. Nem most volt. A néhány napos vénasszonyok nyarának egyik késő délutánján. Az alkalomhoz illendőnek éreztem, hogy ekkor bontsuk ki Takács Lajos Sauvignon blanc 2008-asát. Őszintén, mint afféle boros Harpagon először minden porcikám tiltakozott ellene, okkal, utolsó palack az évjáratból. Istenem, megisszuk, hogy fog ez hiányozni, ha hétvégén lemegyek a pincébe és szemrevételezem kincseimet. De eszembe jutott a hollóvári remetétől hallott hetyke tanács, miszerint „a bor arra való, hogy megigyuk”.  Sok minden mást is mondott azon a nyári borkóstolón, amit feleségem és barátaim jeles születésnapomra szerveztek, de ebben is fösvény leszek, majd megírom, egyszer. Az eddigiekből kiderülhetett, én nem ígérhetek elfogulatlanságot. Őszinte rajongója vagyok a Hollóvár boroknak, mindannak, amit a borász a borkészítésben képvisel. Szóval, a bor színe aranysárga, visszafogott virágillatokkal, krémes testtel, jó savakkal, milyen lenne, ha nem ásványos, bizsergető lecsengéssel. Élvezett inni. Szép, mélabús, merengő gondolatokkal, szemben a naplementével, a változó alkonyi égbolton a Nyugat-Európába tartó esti utasszállító gépek kondenzcsíkjaival.   Az asztalon egyébként francia felvágottak, katalán bagettek és magyar zöldfélék voltak.

Olasz csizma az asztalon

Este hajszálvékony pizzatésztát sütöttünk, bőséges paradicsomos, fokhagymás, oregános mártásra kerültek a cukkini szeletek, a rendliben erre olvadt a mozzarella, aztán jöhetett a fekete olajbogyó. Hozzá a tecsós szicíliai fehér, Finest Vermentino Sicilia IGT 2010. Vásárlási ötlet egy borblogról. Minerális, vibráló, testes jó bor, legalábbis három pohár után. Ma megittuk a szicíliai "maradékot", de előtte féldecivel megöntöztük a vajon, olívaolajon sült mozzarellás, bazsalikomos paradicsomszeleteket, ehhez is nagyon finom volt. Még egy palack kilencszáz forintért, irány a hiper. Egészen más, ugorjunk feljebb jó néhány grádiccsal. Takács Lajos hárslevelűjét dicséri a Somlói Borbolt a fészbukon, természetesen és gyorsan megosztottam. Hát, hogyne, Hollóvár forever! Holnap szüret a Látóhegyen, a hordókat Márton gazdával kimostuk, nekem piszok nehéz volt váltakozva lötyögtetni a hideg, meleg vizet. Egy 240-es, egy 100-as, egy 200-as várja mustot. Meglátjuk mennyi lesz. Szapuló, daráló,prés a helyén  A portugieser szinte édes, nem igen szokott az lenni. A 200-as tartály tele a 2010-essel, a maga falusi kategóriájában nagyon rendben, a 100-as tartályban a 2011-es, az nem annyira szép, de talán "még meglátjuk". A szüret után, a présház előtt Margit néni menüje: fasírt, kolbásszal töltött tüske, friss kenyér,kovászos uborka, a kertből paprika, paradicsom, itóka tetszés szerint, de inkább a "10-es" bor, és persze az elmaradhatatlan mákos-diós kalács. Kilencen-tízen leszünk, szóval az élet reményteli és szép.