Olasz ebéd baji borral

A sok esőnek köszönhetően jelentősen gyarapodott a bazsalikom állomány, érdemes volt nekifogni a pesto készítésének. Standardokat játszottam, tehát a bazsalikomot, fokhagymát, pirított fenyőmagot, és a reszelt parmezánt olívaolajjal megöntöztem, és jobb híján botmixerrel összedolgoztam. Elkészült a pesto a hét percig főzött spagettihez, a főzővízből csekély mennyiséggel együtt kevertem a tésztához. Friss paradicsomszeleteket és a teraszon szedett bazsalikomleveleket szórtam a tetejére. Bornak Stróbl Feri, hivatalosan Stróbl Borház, tavaly szüretelt merlot-ját választottam. Remek döntésnek bizonyult, mert a gyümölcsös illat, a bársonyos, közepesen testes korty, kikövetelte a másikat, és bizony a megszokott egy helyett, két pohárka fogyott az ebédhez. Az étel és bor remek harmóniában voltak egymással. A baji borászgazda Nagysikár-hegyi megyei aranyérmes bora érdemes a figyelemre, ne szalasszuk el, ha találkozunk vele valamelyik borfesztiválon, de meglehet érdemes kilátogatni a pincébe is. Van ott még figyelemre méltó több fajta is, merthogy Stróbl Ferenc az idén megkapta a Neszmélyi Borvidék legeredményesebb kistermelői különdíját, a két aranyat és öt ezüstöt érdemlő boraiért.

Szép borok a baji malomkőasztalon

Ez a történet úgy kezdődött, hogy odacsapódtam az irodalmi est alkalmi kocsmapultjánál Csendes Toll indián főnökhöz és törzsbeli harcostársához. Éppen veresbort kortyolgattak, inkább vidáman, mint búsan, én a fehér vadász jelmezébe öltözött borsznob óvatosan érdeklődtem, mely vidékről lenne az való. Bajról, közölték szűkszavúan, ahogy jól nevelt indiánokhoz illik, és öntöttek egy pohárkával a műanyagpalackból. Ettől a boldogtalanság érzete kezdett elhatalmasodni rajtam, egyrészt mi a francért vagyok ilyen előítéletes, másrészt most már mindenképpen innom kell belőle. Illatra, ízre korrekt bor volt az, úgyhogy kiszakadt belőlem a kiáltás, hát ez meg micsoda. „Kaberné szovinyon” lökte a választ a főnök, ekkor esett szét az arcom, s átcikázott rajtam a baji szőlőhegy látványa a cabernet sauvignon ültetvényekkel. Látva megdöbbenésemet, Csendes Toll nyugtatólag hozzátette, Sopronból veszik a szőlőt. Itt jött be képbe Stróbl Feri. 

Majd fél év múlva jutottunk el a Csaszkóczy pincébe, ami a baji buszvégállomás fordulójától nagyon laza sétával elérhető. Kedvesen fogadtak minket, Stróbl Ferenc és családja, akik az itteni mintegy háromszáz tőkéből, illetve most már Szekszárdról, Tokajból és Süttőről vett szőlőkből, a meglehetősen régi, takaros pincében tartályosan készítik a borokat. Kezdjük a végén, a meglepően jó borokat.  Kellemes, tágas kóstolóhelyiség van, de remek szokás szerinti „első pohár bor a pincében” után, a kerti malomkőasztalnál foglalunk helyet, ahol kóstoló mellé kitűnő pogácsát is kaptunk. Az olaszrizling (Süttő) 2012-es folyama színvonalasan hozta a fajta standardokat, a királyleányka az előző kondíciókkal, mélyebb tónusú volt a szokottnál, ízében is karakteresebb. Tolcsváról jött a tavalyi furmint szőlő, amit első alkalommal tisztességesen megcsináltak, nekem a házi vegyes fehér (2012) jött be piszkosul, nem véletlenül kapott a baji borok között aranyérmet. Megnyerően virágos illatú, kerek korttyal, ízében itt-ott apró vibrálásokkal, derék savakkal, lecsengésében mandulával. Muskotályra, szürkebarátra, irsai olivérre emlékszem nagy hirtelen, meg tán más fehérek is a pince feletti hajlatból. A rozé inkább sillerbe hajlott, többségben zweigeltből, kis rész pinot noirból, portugieserből készült. A szekszárdi (2011) cabernet francból, cabernet sauvignonból és a süttői merlotból kóstolt vörös házasítás is helyén van, illatában meggyes, mintha avar, tartalmas korttyal, kellemes csersavval. A cabernet franc (2011) ahogy kell, gyümölcsös, enyhe paprikás vonulattal, öntudatos tartással. Szóval, nekünk ízlettek a borok, biztatunk mindenkit, Bajra fel!