Kiránduláshoz osztrák Zweigelt

A Zweigelt nálunk, a hatvanas években kezdte igazi pályafutását, a Kékfrankosból és Szentlőrinc fajtákból Dr. Zweigelt keresztezte 1922-ben, osztrák fajta. Bejött neki. Nagyon szerethető bor készíthető a szőlőből, rubintvörös, száraz, tanninban nem túl gazdag, ellenben meggyes, gyümölcsös az illata és az íze. Nem kell különösebben ünnepi alkalom ahhoz, hogy az ember megigyon egy-két pohárral. A mostani esős időben jólesik visszagondolni a napsütéses kirándulásra, amikor a szendvicsek mellé a hátizsákba került a zweigelt is. Mellette szólt, hogy csavarzáras volt a palack, ahogy ez az osztrákoknál megszokott, ha hétköznapi borról van szó. Megjegyzem, azért ez nem tűnt olyan nagyon hétköznapinak, ott díszelgett rajta a plecsni, hogy 2011-es tartalmát dicséretesnek találták a Falstaff, az osztrák bor-, gasztronómiai- és utazási magazin ítészei. A Kismarton melletti Sankt-Georgen fölötti Lajta-hegységben található a Lichtscheidl család húszhektáros birtoka, ott vásároltuk még régebben. Hasonló minőséget ezen az áron, hazai pályán nem nagyon lehet beszerezni, legalább ilyen jót, vagy jobbat viszont igen, többért. A szőlő agyagos talajon termett, a bort kisebb méretű tölgyfahordóban érlelték. A nagykönyv szerint sötét rubinvörös színű, fekete bogyós gyümölcsök illata száll fel a pohárból, bársonyos, kerek korty, gyümölcsös ízek, a tanninok elsimulnak, annyira finom, hogy később tűnik fel a tizennégyes alkoholfok. Remek bor!  

Kékfrankos Burgenlandból

A Kismarton melletti Sankt-Georgen fölötti Lajta-hegységben található a Lichtscheidl család húszhektáros birtoka, sokféle fajtával, most a kékfrankost bontottuk. Attila barátommal a Fertő-tónál kerekeztünk, amikor az utolsó napon kitartó esőre ébredtünk. Ekkor jutott eszébe, hogy a közelben van az a pincészet, aminek 2009-es shirazáért lelkesedett az egyik magyar borbloger. Attila shiraz ügyben nem ismer tréfát, ezért hamarosan a háznál kóstoltuk a teljes szortimentet, persze az ominózus shirazból már kifogytak. A kóstoló remekül sikerült, úgyhogy néhány palack bort beszereztünk a későbbi időkre is. Ezek között volt a Lichtscheidl Blaufränkisch 2010-es, ami nem csak finom, de a hazai és hasonló kategóriájú borokhoz viszonyítva rendkívül baráti áron vásárolható meg. Gyümölcsös illatok, ahogy egy kékfrankoshoz illik, ízében a piros bogyós gyümölcsök mellé kellemes fűszeresség társul. A korty szép kerek, a bornak van tartása, de nem akar földhöz teremteni, bársonyosnak mondanám, illik a szeptemberi kora hideghez, egy kis melegséget ad. A kékfrankos Magyarországon az egyik legelterjedtebb szőlőfajta. Sopronban az járja, hogy nevét Napóleon, hódító seregében szolgáló katonák pénzéről kapta, amikor épp itt jártak nálunk. Burgenlandban annyira népszerű a fajta, hogy a tartomány északi részét szívesen nevezik Blaufrankischlandnak.