A Zweigelt nálunk, a hatvanas években kezdte igazi pályafutását, a Kékfrankosból és Szentlőrinc fajtákból Dr. Zweigelt keresztezte 1922-ben, osztrák fajta. Bejött neki. Nagyon szerethető bor készíthető a szőlőből, rubintvörös, száraz, tanninban nem túl gazdag, ellenben meggyes, gyümölcsös az illata és az íze. Nem kell különösebben ünnepi alkalom ahhoz, hogy az ember megigyon egy-két pohárral. A mostani esős időben jólesik visszagondolni a napsütéses kirándulásra, amikor a szendvicsek mellé a hátizsákba került a zweigelt is. Mellette szólt, hogy csavarzáras volt a palack, ahogy ez az osztrákoknál megszokott, ha hétköznapi borról van szó. Megjegyzem, azért ez nem tűnt olyan nagyon hétköznapinak, ott díszelgett rajta a plecsni, hogy 2011-es tartalmát dicséretesnek találták a Falstaff, az osztrák bor-, gasztronómiai- és utazási magazin ítészei. A Kismarton melletti Sankt-Georgen fölötti Lajta-hegységben található a Lichtscheidl család húszhektáros birtoka, ott vásároltuk még régebben. Hasonló minőséget ezen az áron, hazai pályán nem nagyon lehet beszerezni, legalább ilyen jót, vagy jobbat viszont igen, többért. A szőlő agyagos talajon termett, a bort kisebb méretű tölgyfahordóban érlelték. A nagykönyv szerint sötét rubinvörös színű, fekete bogyós gyümölcsök illata száll fel a pohárból, bársonyos, kerek korty, gyümölcsös ízek, a tanninok elsimulnak, annyira finom, hogy később tűnik fel a tizennégyes alkoholfok. Remek bor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése