2015. január 2., péntek

Találkozás a rejtőzködő Nomáddal

Réges-régen, mint a mesében, a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán tartottak borbemutatót, hová akkori születésnapom okán, boros-biciklis barátom invitált vendégségbe. A Pannon bormustra javát, huszonöt tételt kínáltak ott kóstolóra, a szekszárdi Szeleshát pincészettől a 2007-es merlot, ami Nomád néven zászlóshajója a borászatnak. Nos, 2010-ben ezen a helyszínen vásároltam ebből a tételből egy palackkal, amit eddig a pincében bújtattam, hogy legyen ideje még jobban formába hozni magát. Mert erről olvastam mindenféle boros könyvekben, az erős tételeknek érniük kell. Már a múzeum udvarában is ízlett, de most az újév jó alkalmat kínált arra, hogy összejöjjünk családilag másik boros-biciklis barátomékkal, hogy közösen győződjünk meg arról, mit jelent a hét éves palackban pihentetés. Olvasmányélményekből tudtuk, hogy ez nem veszélytelen vállalkozás, de semmilyen peches baki nem történt a borral, úgyhogy többórás dekantálás után mélyvörösen ott ragyogott a poharakban. A koccintásokat az intenzív illatokkal való ismerkedés követett, elragadó koncentrált gyümölcsösség, feketebogyósok, nehezen „szétszálazható” tömény gyümölcsös illatfelhő. Az első telt kortyban érett szamóca, áfonya, fekete szeder, amihez vaníliás fásság társult, zöld dió és leheletnyi paprika kiegészítővel. Meleg, mediterrán, napfényes, remek bor, ami az évek alatt megőrizte arányosságát, lendületességét, még 15-ös alkoholfoka sem zavaró. Kerek, egész étcsokoládéval is, de ezelőtt a teszt előtt azért, sült krumplit ettünk töpörtyűvel, kacsazsírral, frissen füstölt kolbásszal.