Badacsonyi olaszrizling a bakról

"A Bakról" Badacsonyi Olaszrizling 2012 Bakó Ambrus bora, aki a legutóbbi években tűnt fel a fiatal magyar borászok között, és azonnal komoly sikereket ért el, beszélnek róla és borairól. Nincs birtoka, így megbízható gazdáktól vásárolt szőlőből készülnek a borok, fontos megemlíteni, olyan kiváló minőségben, hogy a svéd tulajdonban lévő badacsonyi Villa Sandahl főborásznak szerződtette. De maradjunk kóstolónk tárgyánál "a bakon", amit Jammie Oliver receptje szerinti étekhez kortyolgattunk. Fokhagymás, paprikás, abált tokaszalonnát apróra vágtunk, ugyanezt tettük a csirkemájból készült raguval, összekevertük, sóztuk, borsoztuk, zöld korianderrel (erkély kertészet) meghintettük. Közben forró vízben ressre főztük a kelkáposztaleveleket, azok megfelelő méretben kisimított folpack fóliára kerültek, a kelkáposztalevélre púpozott teáskanálnyi massza jött, a folpackot összefogtuk, megcsavartuk a tetejét, és ott a tányéron az étel. Nem annyira macerás, mint leírva, viszont nagyon finom. A koriander kiváltható petrezselyemzölddel, a tokaszalonna esetleg, valami puhább, hagyományos szalonnával. A borhoz a szőlő Kékkútról, bakművelésű, fiatal ültetvényről származik, a bor érdekessége, hogy függetlenül a palackon lévő felirattól, fele-fele arányban olaszrizling és chardonnay. Tiszta, szép bor, virágos illattal, itt az olaszrizling viszi a prímet, aztán az első kortynál beköszön a chardonnay krémessége, jóleső telt ízek, fehér húsú gyümölcsökkel, a feszes savszerkezet nekem annyira nem hiányzott, meglehetősen hosszú, kellemes lecsengéssel búcsúzik. Nekünk nagyon ízlett, mint eddig a Bakó borok általában, azt írják ebből 200 palack készült, mázlisták vagyunk, hogy hozzájutottunk.     

A konyhába is beszökött az ősz

Felástuk répáért, zöldségért a kertet, szép lett mind a kettő, a paszternákot még hagytuk, hadd erősödjenek. Én ettől kezdve gyúrni kezdek, mert ha nem lesz elég puha a föld, akkor a tavalyi rémálom éled újjá, miszerint ásónyéltörés fenyegetett a megtermett zöldségféle felszedésekor. Teszem hozzá, még így is megérte, mert remekül pótolta a tavaly meglehetősen satnya zöldségtermést. Nem szólva arról, hogy a J.O. sztárszakács receptje szerint elkészített paszternákpüré nekünk is nagyon bevált a ropogósra sütött véres hurka mellé. De ne szaladjunk ennyire előre, mert a komoly fizikai munka mellett, mint a répa és zöldség felszedése, jutott más finomságok begyűjtésére is, így aztán az esti előétel tempura lett, fodros kellevél, brokkoli, meg a fene tudja mi minden. Maradjunk annyiban, nagy sikert aratott a vendégek körében is. Ezután tortilla következett, az előzetesen gyengéden bepácolt csirkemellel, jégsalátával, paradicsommal, hagymával. Természetesen, a fokhagymás, fűszeres öntet sem maradhatott ki az ügyesen összehajtogatott kukoricalepényből. Ehhez ittuk Bakó Ambrus 2011-es olaszrizlingjét Badacsonyból, s szerényen arra gondoltunk, ez az élet, a maga gyönyörűségében. Szóval, a bor mindannyiunk szerint passzolt a menühöz, de ki bánja, ha nem, finom volt. Azt mondják ez a bor kevésbé fajtajelleges, kétségtelen, nem iskolás változata az olaszrizlingnek. Nekem a színe aranysárga, melegen csillogó, egyszerre édes és sós, értelemszerűen bazaltos, telt, de a savak sem hiányoznak, lecsengése szépen elnyúlik, érzelmes gondolatokat indít el az emberben. Például, feltétlenül venni kéne még egy palackkal!