2018. május 17., csütörtök

Olívás vacsoraidő a teraszon

A hajdinakenyérből készült pirítósra egy-két csepp olívaolaj került, erre a (konzerv) tonhal, a frissen szedett rukkola, a görög fekete olívabogyó, az olívaolajban eltett szárított paradicsom, jutott rá pár szem kapribogyó, a görög vonalat erősítette a terasz fűszerkertjéből szedett oregánó, a tányéron mellé  friss paradicsomszeletek, enyhén nyakon öntve olívaolajjal. Ha szigorúan járok el, a fokhagyma és a bazsalikom hiányában nem nevezhettem bruschettának, de ez csak egy vicces játék, mert teljesen mindegy hogy hívjuk, egyszerűen finom lett. Hozzá az agostyáni nagy hármas házi chardonnay-e, mert ahogy a tanult szerzetesek mondták, átkozott a hal a harmadik vízben. A szőlő szemezve ment két hétre a kádba, majd a húsz fokos must a tartályba. Az átfejtés után is érdekes volt megfigyelni a bor fejlődését, amit tegyük hozzá, csak kóstolással tehet meg az ember. Hiába, áldozatokat kell hozni, hogy ilyen szépen csillogjon a lemenő nap fényében.