Kadarka az asztalra fehérben

A rakott krumpli hasonlatos a lecsóhoz, ahány ház annyi szokás, a krumpli, kolbász, tojás, tejföl, és házunk táján a szalonna nélkülözhetetlen az elkészítéséhez. Sok újdonságot nem tehetünk ehhez hozzá, legfeljebb annyit jegyezhetünk meg, hogy Margit néni változatának leggyengébb jelzője a remek, legerősebb a fantasztikus, s ezt a két jelzőt még cizellálhatjuk. Jó választás hozzá a fehér kadarka, ami jelen esetben Szekszárdról érkezett, Fekete Mihály 2015-ös bora a pohárban sárgászöld, illatos, a kortyban savakkal telten kerekített, ízében hullámzó fűszerességgel. Szekszárdot tartják kis hazánk kadarkás vidékének, de azért más bortermő helyeken is találhatni belőle szépeket, például tetszetősnek gondolom, mondjuk a Stróbl Borházét Bajról. Különösen nem mélyedtem el a borkészítés rejtelmeiben, de miután a kadarka kékszőlő, egyik kedvenc vörösborom, hogy fehér legyen, a frissen szüretelt fürtök gyors feldolgozása szükséges, de kell hozzá a kadarka sajátos tulajdonsága is:” kizárólag sav-alkohol arányára építő egyensúlya a fehérborok jellemzője”.  A kadarka azért mégis csak vörösbort adó fajta, méghozzá igazi magyar bor, ha bizonytalanok vagyunk, hogy mit tegyünk az asztalra az ételhez, nem hibázunk ezzel a finom és elegáns borral. 

Stílusgyakorlat a Kvaterkán

A blog mappában nyár óta pihen az összevont születésnapok kóstolójának jegyzete Síkvölgyről. Heimann Zoltán Stílusgyakorlata 2007-ből hosszú éveket töltött a pincében, csak kerülgettem a palackot, mint ennek a beszámolónak a megírását. A tannat dél-franciaországi szőlő, szereti a napsütést, úgyhogy otthonra talált Szekszárdon.. A borász kísérletező kedvének köszönhető, hogy a hazánkban ritka fajtából férfias bor készült, amit a hölgyek is bátran fogyaszthatnak. Gazdag gyümölcsösség, fekete ribizli, áfonya, talán málna ízek a pohárban, a csersav selymes, az idő nem nehezítette el a bort, elegáns lett, telt, testes kortyokkal, érződik a fa, a dohány, jóérzéssekkel ajándékozza meg az embert. Illett az ünnepi menühöz, szarvaspörkölt, nokedli, kovászos uborka, Attila volt séf, nem szokott téveszteni. A csokoládés desszert bírja a nehezebb vörösbort, úgyhogy erre sem lehetett panaszunk. Minden egyensúlyban volt a napfénnyel, az ünneppel, a barátsággal.   

Frizsiderből szénégető módra

Előfordul, hogy a gyors ebédhez elég tüzetesebben megvizsgálni, hogy mit rejthet a projekt megvalósításához a hűtőszekrény. Esetünkben egy tojássárgáját előző estéről, szelet füstölt sonkát korábbról, kevéske tejszínt a megkezdett flakonban, a tésztás dobozban meg „éppen hogy” mennyiségű széles metélt tésztát. Ettől kezdve könnyű dolga volt a képzeletnek és a kéznek, hiszen míg a nagyobb kockákra vágott sonka pirult, a másik lábasban főtt a tészta, ami szűrés után mehetett a sonkára. Ezután jött a tejszín, majd a tojássárgája, hogy mindkettő finoman belesimuljon a mártásba., aztán ment a só és bors . Az elkészült étel bizonyára nem vetekedhet a híres-nevezetes, közkedvelt spaghetti alla carbonara-val, de teljesen megfelelt a frizsider kínálta „szénégető módra” ebédhez. Bor a kedves szekszárdiak közül Sebestyén Csaba Görögszói franc-ja 2008-ból, a jó barátnak köszönhetően, aki rám is gondolt ottjártakor, mert csak a pincénél lehetett megvásárolni a palackot. Az idő nem fogott rajta, inkább még teltebbe tette a színét, illatát, ízét.  Sokféle fekete bogyós gyümölcs, kellemes fűszeresség, méltóságteljes tartással, erővel és hosszú utóízzel, úgyhogy csak óvatosan.

Ha eljön egy pohárral az Estve

Valljunk színt az elején, veresben Szekszárd a kedvenc borvidék, de úgy igazából Vida Péter borait nem ismerem. Születésnapom alkalmából borkóstolóra vitt egyik barátom, akkor volt szerencsém csúcsborához, a La Vida-hoz, ami színtiszta merlot, és nevének játékos jelentése, élet. Az a régi délután enyhén a szalonspicc fölötti állapotban végződött, úgyhogy akkori jegyzeteimre, emlékeimre hagyatkozva írom, jó bor volt, a többi szekszárdi jó bor között, mert az onnan érkezett borászok tartottak bemutatót a múzeum átriumos udvarában. Ezzel együtt nem forszíroztam a Vida borokat, mert valahogy az ember ragaszkodik a régebbi kedvencekhez Szekszárdról is.  Egy újabb, hajaj, születésnapra kaptam a következő Vida Péter bort, az Estve 2011-ből, egyébként ebben az esztendőben ő lett az Év Bortermelője, ez a szakmai elismerés azért jelent valamit, hiszen a borászok adják a díjat. Szokták volt írni erről a borról, hogy pince alapházasítása, cabernet franc, kékfrankos, merlot és pinot noir összetétellel. Kis türelemmel és pohárban pörgetéssel előbújnak a gyümölcsös illatok, talán megy, ribizli, a korty közepesen telt, feszesek a savak, barátságos tanninnal, ízében pici fűszeresség lelhető fel, szolid, megbízható lecsengéssel búcsúzik. Nem más, mint amit a borász ígér a palack címkéjén, „békés beszélgetős, nyugalmas esték megbízható bora”.