2013. május 25., szombat

Ha eljön egy pohárral az Estve


Valljunk színt az elején, veresben Szekszárd a kedvenc borvidék, de úgy igazából Vida Péter borait nem ismerem. Születésnapom alkalmából borkóstolóra vitt egyik barátom, akkor volt szerencsém csúcsborához, a La Vida-hoz, ami színtiszta merlot, és nevének játékos jelentése, élet. Az a régi délután enyhén a szalonspicc fölötti állapotban végződött, úgyhogy akkori jegyzeteimre, emlékeimre hagyatkozva írom, jó bor volt, a többi szekszárdi jó bor között, mert az onnan érkezett borászok tartottak bemutatót a múzeum átriumos udvarában. Ezzel együtt nem forszíroztam a Vida borokat, mert valahogy az ember ragaszkodik a régebbi kedvencekhez Szekszárdról is.  Egy újabb, hajaj, születésnapra kaptam a következő Vida Péter bort, az Estve 2011-ből, egyébként ebben az esztendőben ő lett az Év Bortermelője, ez a szakmai elismerés azért jelent valamit, hiszen a borászok adják a díjat. Szokták volt írni erről a borról, hogy pince alapházasítása, cabernet franc, kékfrankos, merlot és pinot noir összetétellel. Kis türelemmel és pohárban pörgetéssel előbújnak a gyümölcsös illatok, talán megy, ribizli, a korty közepesen telt, feszesek a savak, barátságos tanninnal, ízében pici fűszeresség lelhető fel, szolid, megbízható lecsengéssel búcsúzik. Nem más, mint amit a borász ígér a palack címkéjén, „békés beszélgetős, nyugalmas esték megbízható bora”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése