Valljunk színt az
elején, veresben Szekszárd a kedvenc borvidék, de úgy igazából Vida Péter borait
nem ismerem. Születésnapom alkalmából borkóstolóra vitt egyik barátom, akkor
volt szerencsém csúcsborához, a La Vida-hoz, ami színtiszta merlot, és nevének játékos
jelentése, élet. Az a régi délután enyhén a szalonspicc fölötti állapotban
végződött, úgyhogy akkori jegyzeteimre, emlékeimre hagyatkozva írom, jó bor
volt, a többi szekszárdi jó bor között, mert az onnan érkezett borászok
tartottak bemutatót a múzeum átriumos udvarában. Ezzel együtt nem forszíroztam
a Vida borokat, mert valahogy az ember ragaszkodik a régebbi kedvencekhez
Szekszárdról is. Egy újabb, hajaj,
születésnapra kaptam a következő Vida Péter bort, az Estve 2011-ből, egyébként
ebben az esztendőben ő lett az Év Bortermelője, ez a szakmai elismerés azért
jelent valamit, hiszen a borászok adják a díjat. Szokták volt írni erről a
borról, hogy pince alapházasítása, cabernet franc, kékfrankos, merlot és pinot
noir összetétellel. Kis türelemmel és pohárban pörgetéssel előbújnak a
gyümölcsös illatok, talán megy, ribizli, a korty közepesen telt, feszesek a
savak, barátságos tanninnal, ízében pici fűszeresség lelhető fel, szolid,
megbízható lecsengéssel búcsúzik. Nem más, mint amit a borász ígér a palack
címkéjén, „békés beszélgetős, nyugalmas esték megbízható bora”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése