Kikerekeztünk a tavakhoz egy kis sütögetéshez, ahol Attila és Rita gondoskodott a menüről. Megkötés csak annyi volt, hogy két palacknál többet nem bontunk, megvárjuk a késő délutánt, és autómentes dűlőutakon tekerünk vissza. Ebben a helyzetben nyilvánvaló volt, hogy a borlista a könnyebb fajtákat részesítette pályaelőnybe. Főfogásnak májas- és véreshurka, kolbász "napozgatott" az omlós parázs feletti rácson. Előéteknek kenyeret pirítottunk ugyanott, amire szőlőmagolajat locsolgattunk, majd fokhagymás kucsmagomba darabkákat szórtunk rá, lefedtünk vékonyra szeletelt mozarellával, karikára vágott paradicsommal. Szóval, ez egy itáliai bruschetta lett, amit arrafelé bruszkettá-nak ejtenek. A fenséges nagyjából fedi a lényegét. A lugasban már megindultak a szemek, a kis ház árnyékában is érződött a túl korai nyári idő, a felszálló füstös illatokat elég sűrűn felénk libbentették a könnyű szellők. Mondhatni idilli állapotok uralkodtak, amit csak fokozott egyik kedvenc borászunk - sok van - idei fehérbora, Pálffy Gyula Olaszrizling 2012-ese. A tavalyi Balaton-felvidéki nyaralás óta szépen vásárolgatjuk borait, ezek is azok közé tartoznak, amik eddig nem okoztak csalódást, inkább örömét leli bennük az ember. Ennek a mostani folyamnak hona a vulkáni talajú köveskáli Pellengér-dűlő, a tőkék huszonöt évesek, a bort tartályban, spontán erjesztették, és négy hónapon át finomseprőn pihentette a borász. A kereskedő szerint klasszikus Balaton-felvidéki olaszrizling karakter, egyet kell értenünk ezzel a megállapítással. Petrolos illatokkal, zamatos, de nem túlspilázott, száraz, fanyarkás ízekkel, nagyon jó tartással és az elmaradhatatlan keserűmandulás ízzel, igazán olaszrizling.
A grillezett "disznótoroshoz" friss, enyhén pirított bagettet faltunk, savanyúnak, kicsit édeskés káposztával töltött paprikát. Inni hozzá jó kis siller javallt, honnan máshonnan, mint Szekszárdról, ahol a svábos Fuxli (róka) néven forgalmazzák ezt a fajta bort. Az ötletgazda Heimann Zoltán (szintén kedvenc) így fogalmazza meg az alapvetést: ""a Fuxli, azaz a siller a rozéhoz képest egy lépéssel közelebb áll a vörösborokhoz, ez nagy előny, hiszen a sillerek még adják a rozék könnyedségét, de már mutatnak vörösboros hangulatot is" Mi Sebestyén Csaba Fuxli 2011-sét választottuk, (toplistánkon szerepel ő is) a borból kékfrankost és kadarkát "szaglásztunk ki" Attilával. Fűszeres, kerek, kiegyensúlyozott kortyokat találtunk, illet az ételhez, hangulathoz egyaránt, gyümölcsös finom bor, fogyott ez is rendesen. Hosszas ejtőzés, beszélgetés után következett a kávé, amihez kelt tésztából készült mákoskalácsot fogyasztottunk. Néztük a virágzó gyümölcsfákat, élveztük a lanyhuló napsütést, madarak cikáztak a kék égen. Kicsit megijedtünk, arra gondoltunk, hogy nem lehetünk ilyen szerencsések, de aztán belenyugodtunk ebbe is. Aztán erdőn, mezőn keresztül komótosan, megfontoltan nyomtuk a pedált a lenyugvó nap fényében hazáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése