Magyar turán a Mátrából

A turánt  „többek között medoc noirból és csabagyöngyéből” keresztezték Egerben. Eredetileg festőszőlőnek, de aztán kiderült magában is megállja a helyét a hordóban. A most felbontott palackot egy mátrai borásztól választottuk, akiről ez olvasható a neten: „Szecskő Tamás és családja régóta foglalkozik borkészítéssel, a pincéjük Gyöngyöspatán található. Kizárólag saját termesztésű szőlőből készítik boraikat. Céljuk nem más, mint olyan egyedi stílusú borok készítése , ami a Mátra borvidék egyéniségéhez igazodik.” Stimmel, merthogy 2009-ben ismertük meg a borait, azóta kísérjük figyelemmel, és tanúsíthatjuk, a mi tapasztalatunk szerint is egyedi borok készülnek a pincében. A 2008-as Turánt még 2009 tavaszán vásároltuk tőle az etyeki fesztiválon .(vö. pohár) öt esztendős pincei tárolás után húztuk ki a palackból a dugót. Az első kérdés az volt, hogyan őrizte meg magát bor, jelenthetjük, kiválóan. Négyen kóstoltuk, tapasztalatainkat így összegezhetjük: egészen mélyvörös szín, illatában fekete ribizlit, meggyet, aszalt szilvát éreztünk, testes, telt korty, markáns tanninokkal, a magas alkoholfokkal (15), ami nem zavaró, szép hosszú lecsengéssel, kellemes utóízekkel. Négyből három kitűnő, egy nagyon jó minősítést kapott. Szóval, a fehérekhez hasonlóan ez is remek Szecskő bor.

Tapas vacsora a hőségben

Sokak szerint nem helyes a kései vacsora, de a kánikulai napokban tán elnézhető, hogy a hispániaira vettük a figurát. Szóval, tapas, ami a gasztronómia lexikonok szerint a spanyol konyha egyik jellegzetessége. Azt írják, bármiből lehet tapas, amit kis adagokra fel lehet osztani. A biztonság kedvéért azért kerestem szakirodalmat, hogy tutira menjünk. A vörösborhoz nem volt kedvünk, így marad a fehér a Mátra lankáiról. Fussuk át a menüt, egzotikus fogása az édesköményes narancssaláta volt, sötét olajbogyókkal, reszelt narancshéjjal erősített olívaolajos, fűszeres mártással. Elárulom, hogy kellett bele egy gyenge újhagyma is szeletelve, amit Szép Ernő, hogy irodalmi műveltségemet fitogtassam, „gyöngyvirágként” rendelt a pincértől, ha megkívánta a múlt század fordulója táján a valamely budapesti vendéglőben. A paradicsomsaláta ebben az esetben mozzarellával készült, a bazsalikomlevelek sem maradtak el, apróra vágott fokhagyma is került bele, megöntözve bőségesen olívaolajjal, tetejére petrezselyemlevél repült. A harmadiknak fejtős babot pároltunk puhára, borsóval, zöldbabbal, újhagymával, fűszeres olívaolajjal leöntve, egyébként egyikről sem hiányzott a finom sózás, borstekerés.  Szecskő Tamás Julianna 2010-esét gondoltuk illendőnek az asztalra, félédes, virágosan gazdag illatú királyleányka, a jól sikerült német, osztrák borokra hajaz, ha akarjuk hasonlítani valamihez is, mert tán fölösleges. Megáll ez magában, mint a cövek, gyümölcsös, ahogy az igazi nagyokat, ezt is szép savak támogatják. Így lesz még vibrálóbb, izgalmas zamatos az ízvilága. Kategóriájában a legjobbak között a helye.

A Mátra gyümölcsös fehérben

Nem árulunk zsákbamacskát, ezt chardonnay-t már kóstoltuk a Terra Hungarica bemutatóján, és az sem titok, hogy nem ez az első palack, ami elfogyott Szecskő Tamás borából otthon. Ha megadjuk a koordinátákat, akkor elsőként a Mátrát kell megjelölnünk, ott is Gyöngyöspatát, mégpedig a Peres-dűlő 38 éves ültetvényét. Mit tudhatunk még? Azt mindenképpen, hogy 1 kilogramm tőketerheléssel szüretelt a borász, tehát erősen érvényesült a hozamkorlátozás a 2011-es évjáratban is. Színe világosabb aranysárga, illata a fehér húsú gyümölcsöket idézi, egyébként az íze is, száraz, ott van benne a hullámzó vibrálás, strukturált, szép savakkal, harmónia, elegancia. Nagyjából ez a bor. Ennél több nemigen kell.

Itt a tavasz és a muscat ottonel

A lexikonok szerint francia eredetű szőlőfajta, amely itthon leginkább a badacsonyi és a mátraaljai borvidéken honos. Ebből következik, hogy az itt látható palackban lévő bor Gyöngyöspatán, Szecskő Tamás pincéjében készült. Véletlenül kerül az asztalra, barátunk az online rendelt tételnél elnézte a mi listánkat. A borász nevét nem, merthogy annak borai közös kedvenceink. Ők ezt a muscat ottonelt már kóstolták, és annyira elégedettek voltak vele, hogy gondolták, nem baj, ha chardonnay triplázás helyett, ezt is megismerjük. Mindezt nem szándékosan, hanem véletlenül. Muscat Ottonel 2011 csavarzáras, tehát viszonylag gyorsan a pohárba kell kerülnie. Színre világos, ízre – bármennyire meglepő – muskotályos kissé, ezzel együtt friss és lendületes, minden fajtához kapcsolódó híresztelés ellenére, én úgy érzem itt a  savak sem hiányoznak. Harmonikus szép bor. Ittuk magában, pörkölthöz, füstölt kolbászhoz, szerintem mindegyiknél helytállt. Szóval, itt tavasz, mehetünk metszeni a szőlőbe.   

Újabb portya a Gerbeaud házban

Az első emelet adta a helyszínt a Terra Hungarica-nak, ahol már - törzsvendégek lévén – némi otthonossággal mozogtunk. Nem könnyű eldönteni, hogy mit kóstolunk, és mit hagyunk az ebek harmincadjára. Most azokat a borokat veszem sorra, amiket nem tudtam begyömöszölni semmiféle dobozba, de korántsem a futottak még kategóriába tartoznak. Kezdjük Szentesi József Nadapi A-cuvée 2011, ami egy fehér házasítás, ezerjó, zenit, zengő, rajnai rizling adja a fürtöket hozzá. Száraz, megnyerő bor, szép savakkal. A St. Andrea Boldogságos 2011-be szürkebarátot, olaszrizlinget, sauvignon blanc-t és viognier-t töltöttek a hordóba, egyetértek ajánlójával, miszerint egyenes, tiszta beszéd.Kaló Imre standjánál kicsit elbizonytalanodtam, aztán még jobban. Utólag lelkes bloggerek serege dicsérete, kisebb osztaga árnyalt megközelítésekkel értékelte az ott kínált Leányka 2012-es, Leányka 2007-es és a Szürkebarát 2007-es évjáratot. Mi óvatos suttogással beszéltünk róluk, most itt legyen elég ennyi. Azzal a beismeréssel, hogy tavaly ugyanitt felhőtlen rajongással fogadtuk vörös borait. A lányok szuperlatívuszokban beszéltek Szecskő Tamás a Julianna 2008-as és a Chardonnay 2011-es palackjainak tartalmáról. Én hiszek a lányoknak. Pláne úgy, hogy én is megkóstoltam a borokat.

A szűz és a szürkebarát

Már az elején eláruljuk, hogy a szűz(pecsenye) dunántúli illetőségű, a szürkebarát pedig mátrai származék. Mi következik ebből? Gyakorlatilag semmi, de a terített asztalon mégis egymásra találtak. Felénk a szűzpecsenye inkább tüske névre hallgat, és hideg téli reggeleken, ha már ott tart a dolog, kiemelten megbecsült helye van a sonkák, szalonnák, húsok között a tőkén. Persze, mindenekelőtt fölszuratik, hogy kora délután kolbászhús dagassza, és hártyavékony fátyol terüljön rá. Aztán hosszú időt tölt el a mélyhűtőben, hogy méltó alkalom adódjon elfogyasztására. Melegen-hidegen enni secko jedno, mert mindkét állapotában meglehetős. Ez a tüske azonban szabályerősítő volt, mivel kivételként egészben megőriztetett. Aztán piros zománcos tepsiben sok zsírban, szalonnával bőven beborítva, fokhagymagerezdekkel, rozmaringszálakkal, egy-két póréhagyma darabbal süljön, párolódjon, piruljon. Hozzá főtt a kertből a cékla, aminek karikáit balzsamecettel ízesítettük. Ehhez ittuk a szürkebarátot, Szecskő Tamás 2009-es borát Ördöngős-tetőről. Kevésbé kikupálódott, nem borissza koromban ez a fajta Badacsonyt jelentette, ami ráadásul csakis magyarfajta lehet. Na, erre varrjunk most gombot! Merthogy a pinot gris-t sok helyen készítik a világban, de nekem most is csak hazai bor a szürkebarát. Bussay, Szászi, így hirtelen ez jut eszembe az emlékezetesebbek közül a Szecskő-féle mellé, ami ízgazdag és összetett bor. Nem azér', de szerintem ásványos, telten krémes kortyokkal, hosszan lecsengő zamatossággal, arányos savakkal. Egy szó, mint száz, nehéz eltenni a palackot másnapra.