Az első emelet adta a helyszínt a
Terra Hungarica-nak, ahol már - törzsvendégek lévén – némi otthonossággal
mozogtunk. Nem könnyű eldönteni, hogy mit kóstolunk, és mit hagyunk az ebek
harmincadjára. Most azokat a borokat veszem sorra, amiket nem tudtam
begyömöszölni semmiféle dobozba, de korántsem a futottak még kategóriába
tartoznak. Kezdjük Szentesi József Nadapi A-cuvée 2011, ami egy fehér
házasítás, ezerjó, zenit, zengő, rajnai rizling adja a fürtöket hozzá. Száraz,
megnyerő bor, szép savakkal. A St. Andrea Boldogságos 2011-be szürkebarátot,
olaszrizlinget, sauvignon blanc-t és viognier-t töltöttek a hordóba, egyetértek
ajánlójával, miszerint egyenes, tiszta beszéd.Kaló Imre standjánál kicsit
elbizonytalanodtam, aztán még jobban. Utólag lelkes bloggerek serege dicsérete,
kisebb osztaga árnyalt megközelítésekkel értékelte az ott kínált Leányka
2012-es, Leányka 2007-es és a Szürkebarát 2007-es évjáratot. Mi óvatos
suttogással beszéltünk róluk, most itt legyen elég ennyi. Azzal a beismeréssel,
hogy tavaly ugyanitt felhőtlen rajongással fogadtuk vörös borait. A lányok
szuperlatívuszokban beszéltek Szecskő Tamás a Julianna 2008-as és a Chardonnay
2011-es palackjainak tartalmáról. Én hiszek a lányoknak. Pláne úgy, hogy én is
megkóstoltam a borokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése