„Tokaj szőlővesszején nektárt csepegtettél”

Na, jó! Magyarázatul a címre, aztán most tényleg beleszerelmesedtem Tokajba! Talán így érthetőbb a lelkesedés. Ehhez kellett a mostani Terra Hungarica, meg egy-két a hegyaljai borász, akiket eddig is ismertem, még borukat is kóstoltam, de most itt állt össze bennem a tokaji világegyetem. Szóval, a Nobilisnél indult a Tokaj-expressz, itt is a tizenegyesek mentek. Sorrendben, Bárdos Sarolta a Birtokborral kezdte a kínálást, utána a Barakonyi Hárs, majd a Susogó Furmint, aztán zárásként a 2008-as 5 puttonyos aszú. A birtokbor most 100 százalék furmintból készült, egyébként meg mindegyik bor nagyon kimunkált, csiszolt savak, érződik belőlük, hogy sajátosan harmonikusak, letisztultak. Hozzák a fajtát, hozzáértőbbek szerint a dűlőt is.  Nekem nagyon bejött mindegyik, úgyhogy szépen indult a kóstoló őrjárat, szinte féltem a folytatástól, nehogy belefussak valami kevésbé jóba. Hogy így történt-e vagy sem, az még kiderül egy későbbi beszámolómból, most még mindig Tokaj. Balassa István Furmint 2009-ese helyreállította bennem a világ rendjét. Férfiasan ásványos, komoly testtel, de mégis barátságos korttyal, különleges zamatokkal. A sokféle fajta bor kóstolásával járó főbekólintás után kivezetett a napsütötte rétre, ahol mély levegővétellel szebb világot láttam magam előtt. Olyannyira, hogy a Bott Pince Csontos 2011, csak még inkább helyére tette a megbillent világot, palás dűlőből igen furmintos bor, a fajta és Tokaj minden jó tulajdonságával. Nincs mese, Tokajt szeretni kell. A szerelemhez egy pillantás is elég, de néha hosszabb út is vezethet oda.