Vastagabb bort is felvesz a lazac

Egy szó, mint száz, egy másik hiperben lecsaptam a leárazott lazacra. Az északi országból származó jószágnak aznap jár le a szavatossági ideje, úgyhogy a vacsoratervek az ötvenszázalékos kedvezménnyel kipipálva. A kertből jócskán szedtünk rukkolát, ami a csekélyebb őszi esőtől is úgy megindult, mintha most lenne szezonja, de nincs ez másként a korianderrel sem. Pedig, a rukkolának tudnia kéne, hogy ő bizony szárazságtűrő, de idén úgy látszott, azért mindennek van határa. A konyhában nem vacakoltunk sokat, vajon hirtelen átsütöttük a haltörzset, só, citrom, apróra vágott petrezselyemmel megszórva, meg még kockányi vaj a tetejére. Mindez a friss rukkolából készült salátaágyra került, amit meglocsoltunk görög olívaolajjal, néhány csepp balzsamecettel. A rukkola magyarul annyit tesz, hogy borsmustár, nekünk mindenhez bevált, ezért van aztán néhány sor belőle a kertben. A lazac finom volt a rukkolával, s hozzá a Figula Pincészet zászlóshajója, a Szilénusz Cuvée 2007. Nem sok vacillálni valóm volt, mert éppen hogy – ritka alkalomként - ez volt az egyetlen otthoni fehér. Vakaróztam is, hogy tán „vastag” lesz a bor a halhoz, de szerencsére, mégsem. Aki kicsit konyít a dologhoz, az tudja, ez bizony kitűnő bor Balatonfüred-Csopak vidékéről. A birtokot hívatott bemutatni az olaszrizling, szürkebarát, chardonnay és semillon házasítás. Sikerrel, mert számtalan díjat nyert bor külföldön is. Virágos illat, testes, krémes korty, egzotikusan gyümölcsös íz, jó tartás, szépen cizellált bor, illett a lazachoz is. Olyan bor ez, amire jó visszagondolni, sok minden eszébe jut az embernek.